A Zacsek annyira megszívlelte a párizsi klímacsúcs ajánlásait, hogy máris elhatározta, hogy lemond az autózásról, és lehozza a padlásról a rozsdás bicajt.
– Nem szeretném, ha az unokáim engem tennének felelőssé a természeti katasztrófákért, melyeket a fokozódó üvegházhatás vált ki – jelenté ki nagy okosan a környezetvédő Zacsek. – Vagy hogy azért ne nyaralhassanak a Húsvét-szigeteken, mert a sarki jég olvadása miatt azokat elnyelte az óceán. Aminek részben szintén én lennék az oka.
– Milyen öntudatos ember maga, Zacsek zomzéd! – lelkendeze amama. – Szép magától, hogy így átérzi ezt a komoly világproblémát, és az emberiség jövője miatt lemond a kényelmes autózásról. Bárcsak mindenki így gondolkodna!
– Részben tényleg a jövő miatt mondok le, de részben azért is, mert olyan csóró vagyok, hogy nincs pénzem generáloztatni az autómat. Már annyira füstöl ugyanis a kipufogóm, hogy ahányszor csak gázt adok, mindig úgy érzem, hogy tovább tágul az ózonluk. Ezért inkább biciklizek, és óvom a környezetet.
– Ez tényleg dicséretes, Zacsek – ismeré el atata is. – De tartok tőle, hogy abba a hibába esik, mint a kormány. Könnyelmű ígéreteket tesz, aztán nem tartja be, mint a kormány például azt a tavalyi ígéretét, hogy idén már jobban fogunk élni. Mert ha jobban élnénk, akkor maga meg tudná javítani azt az ócska járgányt, nem szennyezné a légkört, és nem is kellene pedáloznia a legnagyobb zimankóban.
– Lehet, hogy eddig nem sikerült a kormánynak teljesíteni az ígéreteket, Tegyula, de most új idők kezdődnek – veté közbe amama. – Hallottad, hogy mit mondott a miniszterelnök, amikor visszaérkezett Kínából? Olyan lelkesen nyilatkozott, hogy teljesen felvillanyozódtam! Eldicsekedte, hogy hamarosan jönnek a szorgalmas kínai elvtársak a milliárdjaikkal, és beindítják a szerbiai acélműveket. Mi leszünk a vas és acél országa a Balkánon! Közben megépítik a gyorsvasutat is Budapestig. Úgy fog virulni az ország, mint a hatalmas Kína! Csak egy valamit nem értek.
– Mit nem értesz, Tematild?
– Azt, hogy ha a kínai komcsi elvtársak ennyire angazsálódnak nálunk, akkor itt is vissza kell állítani a szocializmust?
– Ne beszélj butaságot, Tematild! A kínai elvtársaknak már nem az ideológia a fontos, hanem a biznisz. Nagyobb kapitalisták az amcsiknál. És a szendrői acélművek iránt sem azért érdeklődnek, hogy népszerűsítsék a szocializmust, vagy mert olyan közel áll a szívükhöz a haladópárti kormány, hanem mert náluk már annyira szennyezett a levegő, hogy kénytelenek külföldre telepíteni az acélgyártást. Láthattad a napokban, hogy mekkora szmoggal küszködnek a pekingiek!
– Ejnye, Gyula zomzéd, maga folyton csak az árnyoldalakat látja! – korholá atatát a Zacsek. – És nem méltányolja a Sanyikáék erőfeszítéseit.
– Miféle Sanyikát emleget, Zacsek?
– Hát a Vucsics Sanyikát! Azóta becézem így a kormányfőt, amióta bizonyos elvetemült belgrádi zsurnaliszták puccsot szerveztek ellene, és kegyetlenül meg akarták buktatni. Inkább becézem, nehogy még engem is megvádoljanak, hogy puccsista vagyok, vagy hogy lelki gondokat akarok neki okozni, amikor annyira érzékeny.
A kínai pártkongresszuson a főtitkár felteszi a kérdést:
– Elvtársak, lehet-e a kommunizmusban munkanélküliség?
A küldöttek kórusban: – Neeeem!
A főtitkár: – Én mégis azt látom, hogy egyes elvtársak tétlenkednek. Kérek megoldásokat tőletek!
Feláll egy vidéki küldött:
– Főtitkár elvtárs, építsük újjá a nagy kínai falat!
Megszavazzák, 3 nap alatt lebontják, 3 nap alatt újraépítik. Egy hét múlva újra gyűlés, ugyanaz a gond. A kicsi kínai ismét felszólal:
– Bontsuk le a fővárost, és építsük újra.
Megszavazzák, 2 nap alatt lebontják, 2 nap alatt újjáépítik. Egy hét letelte után megint gyűlés, ugyanaz a probléma. A kicsi kínai ismét szót kér:
– Építsünk gyorsvasutat Belgrád és Budapest között!
Mire egy másik:
– Jó, de mit csinálunk délután?
Ámde miközben mi a kínai elvtársakat készülünk fogadni, a volt testvér góracok a galád imperialistákkal bratyiznak!
– Biztosan nagyon óvakodnak majd Belgrádban, nehogy konfliktusba keveredjenek a makrancos déli szomszéddal, amely hamarosan NATO-tag lesz – vélekede a Zacsek.
– Miből gondolja, Zacsek, hogy a hétmilliós Szerbiának félnie kellene a mindössze hatszázezres montenegrói törpeállamtól?
– Abból, hogy a szorgalmukról meg vitézségükről híres gyeticsek eddig mindig azzal dicsekedtek, hogy ők meg az oroszok kétszáz millióan vannak. Most pedig, hogy belépnek a NATO-ba, nem lehet majd bírni velük! Azt fogjuk hallani tőlük, hogy ők meg a NATO nyolcszázmillióan vannak! Már nem is kell senkinek se dolgozni, mert mindenki ezredes meg tábornok lesz.
– Hát, őszintén szólva, nem nagyon örülök az új helyzetnek – bólogata atata. – Mert ezek meg a ruszki testvérekkel fognak előhozakodni. Megint felidézik a Tómó korábbi ajánlatát, még a radi korszakából, hogy jobb lenne az orosz föderációhoz csatlakozni, mint az uniósokhoz. Bár egy kicsit azért változott az ízlés azóta. Olvasom a legújabb statisztikát: a megkérdezetteknek alig 11 százaléka szeretne csatlakozni a ruszkikhoz, a nagy többség pedig inkább az EU-ban élne. Mert szép, szép a balalajka muzsika, de csak élvezetesebb a nyugati életszínvonal!
Jaés kitör a háború a góracok meg a kínaiak között. Két délceg feketehegyi harcos az esélyeket mérlegeli.
– Csuj, Danilo, mennyien vannak a kínaiak?
– Nem tudom pontosan, testvér, de legalább egymilliárdnyian.
– Ajajaj, ki fog annyi embert eltemetni?!
PISTIKE, csóró klímaszakértő és szorgos kínai
