A Zacsekpeti meg én már elkezdtük számolni a napokat, de nem karácsonyig, hanem az uniós belépésig! A Peti szerint mindösszesen már csak 1460-at kell aludnunk, és akkor mi is ugyanolyan gazdag uniós polgárok leszünk, mint a németek, a svédek vagy a luxemburgok. Nekünk is két autó áll majd a garázsban, mint az ottani tehetős polgároknak: egy nagy luxus Mercédesz meg egy kisebb Suzuki, amit amama használ, ha megy a piacra. Mi, gyerkőcök pedig úgy cserélgetjük a legújabb okostelefonokat, mint a szomszéd Icuka a gavallérjait!
– Látom, titeket is elkapott az eufória – jegyzé meg atata. –Nem csodálom, mert akkora dínomdánomot csapott a kormány az első két tárgyalási fejezet megnyitása miatt, mintha máris befogadtak volna bennünket 29. tagállamnak. De nem értem, honnan szeditek az 1460-at?
– Nem kell matekzseninek lenni hozzá, fater. A kormányos Vucsics jelentette ki, hogy 2019-ig befejezik a tárgyalásokat. Vagyis négy év alatt, ami kereken 1460 nap. Hacsak nem jön közbe egy szökőév.
– Mese habbal! – hűté le reményeinket atata. –Odébb van az még, gyerekek. A horvátok hét évig tárgyaltak, mire sikerült dűlőre jutniuk a brüsszeliekkel, pedig nekik nincs is Koszovójuk. A feketehegyiek pedig már a huszadik fejezetnél tartanak, de még ők se tudják, hogy mikor tudják befejezni.
– Szerintem is mással lesznek itt bajok, nem a szökőévvel – kapcsolóda be a Zacsek. –Nem vagyok egy kimondott Nosztradámusz, de a Tómó megjegyzéseit hallgatva nyugodtan megjövendölhetem, hogy egyáltalán nem lesz egy diadalmenet a csatlakozáshoz vezető tárgyalássorozat. Máris kijelentette, hogy az elsőként megnyitott 35. fejezet, amiben Koszovó is benne van, meg fogja mutatni, hogy kellünk-e az uniónak vagy sem? Folyton úgy akarja beállítani, mintha nem Szerbia akarna belépni az uniós családba, hanem azok erőltetnék a csatlakozást. És nem Szerbiának kell alkalmazkodnia a befogadó társasághoz, hanem azoknak hozzá.
– Csak nehogy a végén megbánják a belépést – károga amama. –Akkor meg már késő bánat, eb gondolat!
– Miért bánnák meg, Tematild? – csodálkoza atata.
– Azért, mert nem ússzuk meg nagy felfordulás nélkül. Hallottad, hogy mit mondott a Vucsics? Hogy forradalom lesz. Hát én nem nagyon örülök neki!
– Nem jól értetted, Tematild. Azt mondta, hogy a tárgyalások megkezdése a legforradalmibb nap Szerbia eddigi történelmében. Vagyis azt akarta jelezni, hogy most minden gyökeresen megváltozik, úgy, mint a forradalomban.
– Hát ez az, Tegyula. Egy forradalmat már átvészelt ez az ország, az is elég volt egy életre! Még majd a komcsik is visszajönnek.
– Ne beszélj szamárságot, Tematild! Az unióban nincs kommunizmus, se szocializmus. Hanem csak kapitalizmus, demokrácia, rend és törvényesség. Ehhez kell majd nekünk is alkalmazkodni.
Mint annak a fiatalembernek, aki egy dúsgazdag családba nősült. Évekig ostromolta a család egyetlen leányát, mire elvehette feleségül.
Nemrég aztán megünnepelték a házasságuk tízedik évfordulóját, amire meghívták a barátokat.
Az ünnepségen a férj köszönti a társaságot, mire egyik barátja az asztal végéről bekiabál:
– Mondd csak, mi az, amit az együtt töltött szép évek alatt tanultál?
– Nos, rájöttem, hogy a házasság a legjobb tanítómester – válaszol a házigazda. – Megtanultam, hogyan kell alkalmazkodni a befogadó családhoz, hogyan kell türelmesnek, hűségesnek, önmegtartóztatónak lenni a feleségemmel szemben, és megbocsájtani mindent, amit sohasem kellett volna megtennem, ha nem nősülök meg.
A Zacsek szerint az uniós benősülésre készülő balkáni aspiránsnak a rendet és a törvényességet lesz a legnehezebb megtanulnia.
– Mire céloz, Zacsek zomzéd?
– Például arra, hogy ott nemigen lehet úgy toborozni a választókat, hogy lisztet, étolajat, száraztésztát osztogatnak az embereknek, ahogy errefelé szokás. Vagy hogy százeurós vásárlási utalványt állítanak ki, ahogyan mostanában Újvidéken csinálják a közelgő helyi választások előtt. Olvastam, hogy egy veterán egyesület aktivistái felkeresik a rászorulókat, és felkínálják nekik a kupont, amit az egyik szupermarketben lehet levásárolni. Csak egy aláírás kell hozzá, hogy a haladókra fognak szavazni. Az újságíró le is fotózta az íveket az aláírásokkal.
– Nahát, hogy te milyen balek ember vagy, Tegyula! – csapdosá a kezeit amama.
– Miért lennék én balek, Tematild?
– Azért, mert a múlt héten úgy kirúgtad azt a két fiatalt, akik az esti órákban becsöngettek hozzánk, hogy a lábuk is alig érte a földet! Csak azért, mert úgy mutatkoztak be, hogy a haladópártból jöttek.
– Mi ebben a kivetnivaló? Ki nem állom, ha pártaktivisták zaklatnak, különösen szabadidőmben. Ezért vagyok balek?
– Nem ezért, Tegyula, hanem azért, mert nem hagytad, hogy végigmondják a mondókájukat. Lehet, hogy pont a kupont hozták. Pedig mi mindent tudnék én vásárolni azért a százasért! Pláne most, az ünnepek előtt!
– Nem gondolod, Tematild, hogy eladtam volna magam egy nyamvadt százas bankóért?! – tiltakoza az önérzetes fater. –Gondolom, hogy maga is így tenne, Zacsek zomzéd, és elküldené őket melegebb tájakra, ha ilyen megalázó ajánlattal keresnék meg.
– De még mennyire! Hogy én eladjam a voksomat száz euróért? – háborga a Zacsek. –Szó se lehet róla! Hát minek néznek engem? Kikérem magamnak! Ezer euró alatt szóba se állnék velük.
Egy pasas sokáig szemez a kávézóban egy szőke csinibabával, majd összeszedi a bátorságát, odamegy hozzá, és a fülébe súgja: szia, feljönnél a lakásomra ezer euróért?
A lány kicsit eltöpreng az ajánlaton, majd igent mond.
– Na és egy százasért?
– Szemtelen! Minek nézel te engem?
– Azt már megbeszéltük. Most a tarifán vitatkozunk.
PISTIKE, forradalmi aspiráns és alkalmazkodó matekzseni
