Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Jobb időt, mint tavaly vót
Ez új esztendőben;
Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,
Jó kenyeret, szalonnát,
Tizenkét hónapon át
Ez új esztendőben!
Ennél szebbet, mint ez a kedves versike, egy párt se tud kívánni nekünk újévre! Pedig már nagyon környékeznek bennünket a választási kampányból kifolyólag. Desőt nemcsak ígérgetnek, hanem osztogatnak is, mint a Jézuska!
-A Jézuskáról jut eszembe – kuncoga a Zacsek. –Hallották, Gyula zomzéd, hogy Magyarkanizsán csoda történt karácsonykor? Ezt mesélik az emberek.
-Ugyan milyen csoda történt volna, Zacsek? – legyinte atata, aki már régen nem hisz a csodákban.
-Olyan csoda, hogy lejött a mennyből az angyal!
-Jesszusom! – csapdosá össze aző kezeit amama. – Csak nem mondja komolyan, Zacsek zomzéd? És látták is az angyalt? Akkor Kanizsa is zarándokhellyé válik, mint Megyugorje.
-Bizony, hogy látták! Sőt több angyal is megjelent, csokimikulást meg mézeskalácsot osztogattak a gyerkőcöknek, a felnőtteknek pedig forralt bort meg sós kiflit. Csak akkor derült ki, hogy nem angyalok, hanem haladópárti aktivisták, amikor az ajándék mellé pártanyagot is nyomtak a kezükbe, és tapintatosan figyelmeztették őket, hogy rájuk kell majd szavazni, ha kiírják a tartományi választásokat. Ha azt akarják, hogy Vajdaság is úgy virágozzon, mint egész Szerbia.
-Szép kis csoda, nem mondom – bólogata atata. –Hogy a virágzást most ne kommentáljam. Nem akarom elrontani a szilvesztert.
-Nincs igaza, Gyula zomzéd! – ellenkeze a Zacsek. – Ha jobban belegondolunk, igenis csoda, hogy pont ennek a pártnak az aktivistái kívántak kellemes karácsonyt a magyaroknak, plusz még ajándékot is osztogattak! Ráadásul ebben a zimankóban fagyoskodva ácsorogtak az utcán, és forralt borral traktálták a magyarokat. Féltik őket, hogy meg ne fázzanak. Ez nem csoda magának? Mert én még emlékszem, hogy az elődjeik szendvicset kínálgattak nekünk.
-Hja, Zacsek, változnak az idők. Szendviccsel már nem lehet választásokat nyerni. És ők nagyon meg akarják nyerni.
Megy egy pasas az utcán, amikor egy hangot hall:
- Állj meg, mert ha még egy lépést teszel, egy tégla fog a fejedre esni!
A férfi megáll, és a következő pillanatban tényleg lezuhan előtte egy tégla. Vesz egy mély lélegzetet, majd továbbindul az úttest felé. A hang újból megszólal:
- Állj meg, ha továbbmész, jön egy autó és elüt!
A fickó megáll, centiméterekkel előtte elsuhan egy autó. A férfi megkérdi:
- Hát te ki vagy?
- Én vagyok a te őrangyalod, minden bajtól megóvlak!
- Igen? És hol a francba voltál, amikor megnősültem?
Amama még szilveszterkor is búsong, hogy milyen rossz évet hagytunk magunk mögött!
-Se új szőnyeg nem lett, Tegyula, se új sparhelt, de még csak új porszívó se. Pedig a régi már több port fúj ki, mint amennyit beszív.
-Ne keseregj, Tematild, hanem próbálj pozitívan gondolkodni. Gondolj arra, hogy rosszabb is lehetett volna. Gondolj a szerencsétlen migránsokra, akik mindenüket odahagyva nekivágtak a bizonytalannak, és németben kötöttek ki.
-Hallod, Tegyula, én is szívesen kikötnék németben. Mi bajunk lenne, kapnánk lakást, mint a migránsok, neked keresnének állást, és addig is, amíg nem találnak, több zsebpénzt kapnál, mint az itteni fizetésed.
-Az megint más, Tematild, mert mi gazdasági bevándorlók lennénk, és azonnal hazazsuppolnának bennünket. Nem kellünk senkinek. Ők viszont háborús menekültek, akiknek segíteni kell a talpra állásban. Utána majd szépen bekapcsolódnak a termelésbe, és még jobban felvirágoztatják a német gazdaságot. Legalábbis ez lebegett Angéláék szeme előtt, amikor megnyitották előttük a határokat.
-Ahogy én saccolom, addig bizony jó sok idő el fog telni, amíg az Ahmed injektoros Opelt fog gyártani – vélekede a Zacsek. – Mert előbb át kell állnia a nyugati életformára, és le kell szoknia pédául arról, hogy veri az asszonyt. Én biztos nem vennék olyan autót, ami az ő keze alól kerül ki.
-Én meg úgy saccolom, Zacsek, hogy magának jó sok ideig nem is lesz pénze ilyen kocsira – kontráza atata. –Legfeljebb tíz éves használt járgányra, ami már nem kell az Ahmednak sem.
A menekülttábor előtt sétál egy német, és látja, hogy egy arab veri a feleségét.
-Mit csinál maga, jóember?!
-Mit csinálok, mit csinálok? Javítom a mosógépet.
Ám a Zacsekpeti meg én se dicsekedhetünk valami fényes eredménnyel az elmúlt évben, úgyhogy elég sok gubanc volt velünk. A Peti például rögtön tavasszal bezúgott földrajzból, amikor arra a kérdésre kellett válaszolnia, hogy hol található a Holt-tenger?
De ő csak állt némán a térkép előtt.
-Nos, halljuk, Peti, hol van a Holt-tenger?
-Tanárnő kérem, az én apukám mindig azt szokta mondani, hogy holtakról jót, vagy semmit.
De vannak még tőlünk is nyűgösebb gyerkőcök!
Egy apa utazik a buszon a kisfiával. Az első megálló egy könyvesbolt előtt van.
-Apúúú! Vegyél nekem mesekönyveeet! Mesekönyvet akaroook! – unalmaskodik a gyerek.
- Nyugalom, Kristóf, nyugalom! - így az apa.
A következő megálló egy cukrászda előtt van.
- Apúúú! Vegyél nekem krémest! Krémest akaroook!
- Nyugalom, Kristóf, nyugalom!
Egy utas már nem bírja hallgatni a párbeszédet.
- Hát, tudja uram, magának hallatlan türelme van. Én már rég felpofoztam volna a kis undok Kristófot.
- Hát, valóban nehezen türtőztetem magam. De egy dolgot félreért. A gyermekemet Kázmérnak hívják, Kristóf én vagyok.
PISTIKE, nyűgös csodaváró
