2024. július 17., szerda

MAGYARZÓ PISTIKE MESSÉI

Beköszöntött a zújesztendő, és nálunk mindenki fogadkozik, hogy új életet kezd. Atata megfogadta, hogy kevesebbet autózik, hanem inkább bringára pattan, mert ha a kilátásokra gondol, akkor az idén nem hogy benzinre, hanem pumpára se futja. Amama pedig diétázni fog az egészség meg a karcsúság végett, amire azért van szükség, hogy húsvétra fel tudja venni a kedvenc halványlila kiskosztümjét.

– Vége a nagy dínomdánomnak, Tegyula! – jelenté be a konyhafőnök. – Az újévi malacpecsenyével egy időre elbúcsúztunk a nehéz falatoktól, úgyis megülte a gyomrotokat. Ezért januárban áttérünk a kímélő étrendre. Jön a sóba-lébe krumplileves, a savanyúkáposzta-főzelék meg a grízes tészta.

– Rendben van, Tematild, akkor te koplalj a káposztával, én meg befizetek az üzemi étkezdébe – válaszola atata. – Ott néha akad egy-egy falat hús is. De hogy meddig, nem tudom.

– Úgy látom, Gyula zomzéd, maguk nem nagyon bíznak a kormány ígéreteiben – jelentkeze a Zacsek. – Pedig milyen szépen ecsetelte a Dinkics gazdasági miniszter az idei ragyogó kilátásokat! Aszongya, 2013-ban beindul a gazdaság, a mezőgazdaság virágozni fog, új munkahelyeket nyitnak, a kragujevaci Fiat autógyár pedig csak úgy ontja majd a kiváló gyártmányokat, melyekért sorban állnak a külföldi vevők. Nem értettem pontosan, de mintha azt is megígérte volna, hogy előbb-utóbb minden hazai dolgozó vadonatúj Fiat 500-sal fog száguldozni.

Erre atatának rögtön eszébe jutott a régi szovjet vicc.

Gorbacsov beszédet mond a leningrádi Putyilov gyárban.

– Elvtársak! Ha tovább fokozzuk a termelést, akkor én ígérem nektek, hogy öt év múlva mindenkinek saját kertes háza lesz! De ez semmi, elvtársak! Ha mindenki rádob még egy lapáttal, akkor én ígérem nektek, hogy újabb öt év múlva a ház mellett ott lesz a legújabb Lada gépkocsi. De ez semmi, elvtársak! Ha még tovább fokozzuk a termelést, akkor én garantálom nektek, hogy újabb öt év múlva a ház és a Lada mellett ott lesz mindenkinek egy kis kétszemélyes helikopter is!

A munkások tátják a szájukat, mire az egyik hitetlenkedve megszólal:

– No de Gorbacsov elvtárs! Minek nekünk az a helikopter?

– Hogyhogy minek, elvtársak? Hát például meghalljátok a rádióban, hogy Moszkvában vajat lehet kapni, akkor szépen beültök a helikopterbe, és elrepültök Moszkvába!

Ámde a Nikolics Tómó mostanában inkább Hágába akar repülni, de nem vajért, hanem hogy meglátogassa régi cimboráját, Sejsej vajdát.

– Milyen megható, Tegyula, hogy így ragaszkodik a rács mögött senyvedő komájához! – szipoga amama. – Biztosan vinne neki egy kis hazait, sumadijai mutykalicát, kacskavalyt meg más finomságokat, hogy emlékeztesse az együtt töltött régi szép időkre. Kár, hogy a vajda ennyire makacs, és cumtrucc nem akar vele találkozni.

– Én meg azt mondom, hogy egy államelnök ne akarjon háborús bűnökkel vádolt delikvenseket látogatni Hágában! – füstölge a Zacsek. – Különösen az után, hogy felcsapott haladó Európa-barátnak. Akkor döntse el, hogy szakított a Nagy-Szerbiát követelő radikkal, vagy nem szakított.

– Ne legyen ilyen szigorú az elnökkel, Zacsek zomzéd – kontráza amama. – Gondoljon arra, hogy mégiscsak az esküvői komájáról van szó, akit a szerbek a legnagyobb becsben tartanak. Itt van például a Takács Jolánka esete, ő is szakított a férjével, de karácsonykor mégis meghívta mákos gubára.

– Egyáltalán nem csodálom, hogy a vajda látni se akarja volt helyettesét – bólogata atata. – Hiszen csaknem az összes radi tagságot elszipkázta tőle, akik most mind büszke haladók lettek, és rögtön elfelejtették a múltat meg a vajdát. Az is úgy járt a komájával, mint a faképnél hagyott férj, aki így panaszkodik haverjának:

– Képzeld, tegnapelőtt elhagyott a feleségem. Azóta se aludni, se enni nem tudok.

– Szegény fiú! Hát ennyire megviselt a dolog? – kérdi a haver együtt érzőn.

– Dehogyis! Csak az a szajha elvitte az ágyat meg a hűtőszekrényt!

A Kostunyica Vójó pedig az uniótól szeretne válni, pedig még csak a jegyességnél tartunk. Szerinte az idén új irányba kell fordulni, és nem szabad megengedni, hogy Brüsszel csatlósa legyünk.

– Én meg azt üzenem neki, hogy mielőtt szakítunk az unióval, találjon egy olyan dúsgazdag adakozót, aki kétmilliárd eurót ad ennek az országnak ajándékba, mint amennyit Brüsszel küldött az elmúlt tíz évben. Ami fejenként 700 euró. Hol talál még egy ilyen balek ajándékozót?

A Zacsek sógora dicsekszik a barátjának, hogy egy szép selyemsálat vett a feleségének születésnapjára.

– Egy sálat? Ha jól emlékszem, tavaly is azt vettél neki, sőt öt éve mindig ezt kapja tőled. De miért?

– Azért, mert öt éve negyvenkettőnek mondja magát.

PISTIKE, bizakodó csatlós és együtt érző koma