A különféle társadalmi-gazdasági gondokra vagy a környezetszennyezés és más típusú ember által okozott problémákra a tudományos köröktől várjuk a megoldást. Valójában ez lehet az egyetlen reményünk. Maguktól a dolgok ugyanis nem fognak megoldódni, illetve, ha arra várunk, hogy a természet oldja meg, azt az emberiség sem biztos, hogy túléli.
A tudományos felfedezések sok mindent megoldottak, és sok jót hoztak eddig az emberiségnek. Tudni kell azonban, hogy ezek nem minden esetben fejtik ki azonnal kedvező hatásukat az élet minden területén. Korunk embere sokszor azzal sincs tisztában, hogy a nem is annyira távoli múltban őseinknek többnyire egész nap robotolniuk kellett a puszta fennmaradásért. Gyakran halljuk az olyan nosztalgikus beállítású elmélkedéseket, hogy milyen szép is volt az élet régen. Az így nosztalgiázók többsége azonban nem tudja, milyen volt az élet mosógép, mosogatógép, hűtőszekrény, személygépkocsi és más, szokványosnak számító mai berendezés/eszköz nélkül. De talán jobban szemlélteti a valóságot, ha úgy gondolkodunk, milyen volt villanyáram nélkül. Aki nem volt gazdag, birtokos ember, az élete többnyire a nélkülözésről és az embert próbáló folyamatos küzdelemről szólt.
A találmányok elterjedése, a technika és a technológia fejlődése tette lehetővé a mai viszonylagosan kényelmes életmódot. A viszonylagosan jelzőnek fontos szerepe van a mondatban, ugyanis természetesen ma is sok szorgalmas ember van, aki sokat dolgozik. A viszonylagos kényelem azt jelenti, hogy elég egy-két fajta tevékenységre koncentrálni, a többit elvégzik helyettünk mások, vagy a gépek.
A PARADOXON
A technológiai innovációk terjedése azonban még ma is komoly korlátokba ütközik, mind a keresleti, mind a kínálati oldalon. A kínálati oldalon az a jelenség figyelhető meg, hogy a fejlett országokban a fogyasztók a jövedelmük nagy részét egészségügyre, oktatási és közlekedési szolgáltatásokra, lakhatás biztosítására és kiskereskedelmi cikkekre költik. A technológiai innovációk hatásai viszont éppen az ilyen árukat és szolgáltatásokat kínáló szektorokban éreztetik a legkevésbé hatásukat. A világ legfejlettebb országában, az USA-ban például az ezredforduló után a médiaszektor és az információs, telekommunikációs ágazat fejlődött a leggyorsabb ütemben. Ezek a szektorok azonban együttesen is a GDP-nek alig a tizedét adják. Az egészségügyi ellátás és a kormányzati szolgáltatások viszont a GDP mintegy negyedét teszik ki. Ezekben a szektorokban azonban nem sikerült megnövelni a termelékenységet.
Az Amerikai Egyesült Államokban, a folyamatos és jelentős fejlesztések ellenére is a termelékenység összességében jóformán stagnál. Ezt a paradoxont azzal próbálják megmagyarázni, hogy a munkavállalók a kevésbé termelékenyebb szektorokba áramlanak át. Ahol viszont nő, ott a gépeknek köszönhetően nő, és nincs szükség emberekre. A jelenség, úgy tűnik, nagyon bonyolult, és lehet, hogy termelékenység mérésének módszereit kellene felülvizsgálni.
Egyre többen hívják fel a figyelmet arra, hogy a GDP, vagyis a nemzeti össztermék számos olyan tényezőt nem vesz figyelembe, melyek jelentősen hozzájárulnak az életszínvonalhoz. Esetünkben pedig, amikor a legnagyobb cégek külföldi tulajdonban vannak, a GDP, illetve az abból származó jövedelmek egy része eleve külföldön hasznosul.
AZT MUTATJA, HOGY NEM MUTATJA?
A GDP mérésének különféle módszerei vannak. Fő kérdés azonban, hogy mit mutat és milyen – sok esetben akár téves – következtetéseket vonhatunk le belőle. Egyre többen vélekednek úgy, hogy a jelenleg használt statisztikai módszerek nem képesek a termelékenység valódi növekedésének kimutatására. A GDP ugyanakkor a történelem legnagyobb hatással bíró gazdasági mérőszámának tekinthető. Hasznosságában és állandóságában azonban gyakran politikai megfontolások játszanak szerepet, nem a gazdasági valóság. A GDP az adott ország gazdasági kibocsátásának mérőszáma, amelynek azonban jól dokumentálható hiányosságai is vannak. Nem mutatja például a társadalomban megtermelt javak elosztási arányát, de azt sem, hogy a rövid távon elért termelésnövelés milyen hosszú távú környezeti károkat okozott. Elterjedt vélemény viszont, hogy a GDP növekedése az egész társadalom szempontjából kedvező lehet. Pedig még ezzel az állítással is vitatkozni lehet. Ha drasztikus vagy kirívó példákkal szeretnénk élni: amikor egy társadalomban például növekszik a betegek, a szociálisan hátrányos helyzetűek és az öregek aránya, ellátásukra többet kell fordítani. Ez szintén növeli a GDP-t. Természetesen nem kérdőjelezhető meg az ilyen tevékenységek indokoltsága és fontossága. Ugyanakkor azonban tényleg vita kérdése lehet, hogy az adott társadalom szempontjából az így generált GDP-növekedés milyen hosszú távú pozitív hatásokkal járhat.
