A svájci Davosban ötvenedik alkalommal szervezték meg a Világgazdasági Fórumot, amelynek – ahogyan az előre borítékolható volt – a legfőbb témái a környezetvédelem, a klímaváltozás elleni küzdelem és egy egységes és fenntartható világ felépítésének lehetőségei köré körvonalazódtak. A négynapos, péntek estig tartott rendezvénysorozaton a politika, a civil társadalom és az üzleti élet mintegy 3000 döntéshozója vett részt. Összesen 117 országból érkeztek a résztvevők, köztük a szerbiaival együtt több tucatnyi állam- vagy kormányfő.
A davosi fórumon nagy áttörés nem történt ugyan, de az ott elhangzottakban szépen tükröződött számos globális törésvonal. A most 17 éves Greta Thunberg már a második egymást követő évben jelent meg Davosba, és ezúttal is cselekvésre szólította fel a politikusokat és az üzletembereket a klímaváltozás elleni harcban. A másik oldal markáns képviselője, Donald Trump amerikai elnök pedig ezúttal is elmondta, nem hisz az emberi tevékenységre visszavezethető klímaváltozásban. Ő az, aki kiléptette országát a 2015-ben elfogadott párizsi megállapodásból is.
A davosi értekezlet kezdete előtt minden évben közzéteszik a fórum szervezői által összeállított, a Globális kockázatok című jelentést. Egyáltalán nem számít meglepőnek, hogy az idén az öt legfontosabb kockázat mindegyike összefüggött a környezetrombolással. A szélsőséges időjárástól az élővilág változatosságának csökkenésén át az olyan, az emberi tevékenység okozta környezetvédelmi károkig mint az olaj, a vegyszerek és a radioaktív anyagok okozta szennyezés veszélyei, mind-mind a környezetvédelemmel hozhatók szoros összefüggésbe.
A KAPITALIZMUS KÁROS MIVOLTA
Nem is olyan régen még az itteni iskolákban is azt tanították, hogy a kapitalizmus igazságtalan és káros, miközben a lakosság egy része akkor is a kapitalista országokba vágyott. Az egyik legújabb globális felmérés szerint az emberek többsége azt gondolja, hogy a kapitalizmus a jelenlegi formájában több kárt okoz, mint amennyire hasznos. Edelman Trust Barometer amerikai globális kommunikációs cég legújabb, 2020-as felmérését szokás szerint a davosi világgazdasági fórum előtt hozták nyilvánosságra. Ez az első olyan alkalom, amikor kifejezetten arra koncentráltak, hogy az emberek miként látják a kapitalizmust, mint magát a rendszert. A megkérdezettek 56 százaléka károsnak véli. David Bersoff vezető kutató azt nyilatkozta, hogy az emberek többsége mára megkérdőjelezi, hogy az a fajta kapitalista rendszer, amelyben élnek, valóban a szép jövő megteremtését szolgálja-e.
A felmérés során 34 ezer embert kérdeztek meg 28 országból. Az olyan, tipikusan liberális demokráciáktól kezdve mint az Egyesült Államok vagy Franciaország, a felmérésbe bevonták az olyan más modellek alapján működő országokat is, mint Kína vagy Oroszország.
Az Edelman Trust 2000-ben azzal a céllal végezte el felméréseit, hogy utánajárjon a Francis Fukuyama politológus által kifejtett elmélet igazságának. Fukuyama a kommunista rezsimek összeomlása után arra a következtetésre jutott, hogy a kapitalista liberális demokrácia egyedül maradt a világban, a rivális ideológiák letűntek, s mindez a „történelem végét” jelenti.
A gyakorlat ezt erősen megcáfolta, ami Kína egyre növekvő befolyásában, az autokrata vezetők megjelenésében is tükröződik. Ha országonként nézzük, a thaiföldiek 75 százaléka nem bízik a kapitalizmusban, Indiában az arány 74 százalék. Ez nem is meglepő, viszont az, hogy a megkérdezett franciák 69 százaléka sem bízik benne, már némileg furcsa lehet. Ausztráliában, Kanadában, az Egyesült Államokban, Dél-Koreában, Hongkongban és Japánban viszont a többség nem értett egyet azzal az állítással, hogy a kapitalizmus több kárt okoz, mint amennyire hasznos.
OLAJ A TŰZRE
Nincs abban semmi meglepő, hogy Davosban Greta Thunberg a fosszilis üzemanyagok felhasználásának azonnali felfüggesztését követelte, Donald Trump pedig egyenesen ajánlotta a szénhidrogének széleskörű felhasználását. Ehhez szépen illeszkedik, hogy az európai olajcégek élen járnak a zöldülésben, az amerikaiakat viszont e téren le vannak maradva. Amennyiben azonban Ázsiát és Afrikát nem sikerül bevonni a folyamatokba, az európai intézkedések hatásai eltörpülhetnek globális szinten. A helyzet úgy alakult, hogy a nagy olajtársaságok lényegében egyfajta csapdahelyzetbe kerültek. Ahhoz ugyanis, hogy ambiciózus befektetéseket valósítsanak meg az alacsony karbonkibocsátású technológiákba, növelniük kell bevételüket a hagyományos olaj- és gázértékesítésből.
Befektetői megközelítésből is fennáll ez a csapdahelyzet. A részvénytulajdonosok örülnek az egyre zöldebbé váló vállalatoknak, azt viszont már nem néznék jó szemmel, ha csökkentenék az osztalékokat azzal az indokkal, hogy inkább zöld technológiákba fektetnek. A kapitalista üzleti logika szerint a zöldtechnológia is csak akkor jó, ha valakik megtömhetik a zsebeiket az ilyen eszmék hirdetéséből is.
