Az elmúlt néhány évben egyre kevesebbet, és egyre ritkábban nézek tévét a mértéktelen tévéreklám miatt. A legtöbb tévécsatornán a reklámblokkok már annyira gyakoriak, hogy szinte már úgy érzem, nem is filmet nézek, hanem reklámot, amit néha-néha megszakít a filmvetítés. Emiatt sokszor válnak élvezhetetlenné és nézhetetlenné a filmek és a műsorok. A reklámok legtöbbje egyébként is sablonos és agresszív, valamint többnyire olyan terméket népszerűsít, amelyre nincs is szükségem. Egyébként érdemes a reklámszövegek tartalmára is odafigyelni, mivel ezek többnyire kétértelműek és semmitmondók. Ha alaposan végiggondolnánk, hogy mit is állít egy-egy termékről a reklámszöveg, akkor nem biztos, hogy megvennénk. A reklámok képkockái azonban már sokkal meggyőzőbbek, és hatnak is az emberekre.
A tévéműsorok élvezhetetlenségét a reklámblokk mellett továbbtetézik a tévécsatornák saját műsorajánlói. Főként filmajánlók, amelyekből különösen a kereskedelmi csatornákon van túl sok. Ezek már nemcsak, hogy unalmasak, hanem a kisgyerekekre nézve károsak is. Hiszen többnyire az esti film legvéresebb jelenetei mutatják be délelőtt és délután is, amikor esetleg a gyerek is a tévé előtt ülhet. Így mostanság a feleségemmel arra is odafigyelünk, hogy a gyerekeink napközben nehogy megnézzék az esti filmből valamelyik szuperhős véres rendcsinálásának egy-egy részletét. Amire volt már példa, és utána csak nagy nehezen tudtunk kielégítő választ adni a gyerekeknek, hogy a bácsi miért csinálta ezt meg azt a másik bácsival. Arról már nem beszélve, hogy ez jó sokáig téma volt, miután valamelyik gyereknek eszébe jutott, akkor ismét megkérdezte.
Sokáig kész felüdülés volt számomra a Minimax tévécsatorna, amelyen néhány éven át magam is szívesen néztem rajzfilmeket az egyik, majd másik gyerekemmel, bár nem is volt más választási lehetőségem. Ezen a csatornán öt-hat éve még kedves rajzfilmeket vetítettek. A mesefigurák bájosak voltak, és hasznosak is, hiszen a lányomat éppen az Elmo nevezetű piros bábfigura hatására sikerült rábeszélni a bilizésre. Mostanra viszont a bájos figurák nagy részét felváltották a Transformers Mentő Botok robotjai és az Én kicsi pónim rajzfilmsorozat agresszív pónijai. Azért is kedveltem ezt a gyerekcsatornát, mert évekig nem vetített reklámot. Aztán egyszer csak megjelentek a játékreklámok, mostanság viszont már a vécépapírtól a mosóporig mindent hirdetnek. A játékreklámoknak kezdetben nem örültem, amikor a gyerekeim felsorolták, hogy ezt akarok meg azt akarok, és mindezt azonnal vegyük meg. Viszont annyi haszon volt belőle, hogy születésnapra, karácsonyra és más ünnepi alkalmakra könnyebb volt játékot választani a kívánságok alapján. Mostanában ezt a csatornát is ritkán követjük, inkább DVD-én nézünk rajzfilmet vagy filmet.
