Ha csak egy-két hónappal ezelőtt készül ez a portré, valószínűleg a következő megállapításokkal indult volna: mérsékelt, szociáldemokrata beállítottságú politikus, aki a régióbeli együttműködés, az európai értékek megőrzése mellett száll síkra. Mivel azonban az elmúlt hetek meglehetősen mozgalmasak voltak a horvát kormányfő szerepvállalását illetően, az ismert tények tükrében aligha lehetne a fent említettekkel indítani, vagy legalábbis múlt időbe kellene helyezni e megállapításokat: mérsékelt, szociáldemokrata beállítottságú politikus volt. Egészen eddig. Egy politikus politikai beállítottságát természetesen soha sem lehet és szabad néhány kijelentés alapján definiálni, főleg akkor nem, ha ezek a kijelentések válsághelyzetek ideje alatt, s ami még ennél is meghatározóbb, választások előtti hangulatban születtek. Horvátország esetében pedig az elmúlt napokban és hetekben mindkét említett tényező fennállt.
A horvát miniszterelnök a mögöttünk álló periódusban szélsőséges, rosszindulatú és badarságnak számító megjegyzéseket egyaránt tett. Szélsőségesnek azt a kijelentését lehetne betudni, amelyben szinte lefasisztázta Magyarországot a menekültekkel szemben alkalmazott határzár miatt, s mondta ezt mindössze pár nappal az előtt, hogy Horvátország is lezárta minden határátkelőjét Szerbia irányában. Rosszindulatú megjegyzések egyik példája az, amelyben Szerbiát tehetetlen országnak nevezte, amely csupán annyit tud tenni, hogy a macedón határtól a horvát határra fuvarozza a migránsokat. Mondta ezt akkor, amikor Horvátország már nagyban fuvarozta a menekülteket a szerb határtól a magyar zöldhatárig. A badarságok a legérdekesebbek Milanović utóbbi időben tett diplomáciai megnyilvánulásai között, s valahogyan ötvözetét képezik a szélsőséges és rosszindulatú megnyilvánulásoknak. Ennek legjobb példájaként azt a mondatot lehetne kiemelni, melyben tudatta a nyilvánossággal, hogy „Horvátország egy sas, Szerbia egy légy, de a sasok nem vadásznak legyekre.” Talán kár is lenne sokat gondolkodni azon, hogy a költőnek egészen pontosan milyen mondanivalója vagy szándéka volt e gondolattal…
Zoran Milanovićnak persze kevésbé „mozgalmas” és elítélhető politikai momentumai is voltak karrierje során. 1966. október 30-án született Zágrábban, ott is nőtt fel, a Trnje városnegyedben. Ahogyan arról a zágrábi médiumok beszámolnak, kitűnő, de nem problémamentes tanulónak számított, kisebb gondjai voltak a vérmérsékletének kordában tartásával. A Basta becenevet kapta, melyet egészen egyetemista koráig viselt. Sokat verekedett. Miután az általánosban megválasztották osztályvezetővé, az első dolga az volt, hogy egyik társának ellása a baját. Futballozott, kosárlabdázott és bokszolt is. A középiskola után a Jogi Karra iratkozott, ahol kitűnő eredménnyel, rektori külön elismeréssel diplomázott. Az Električni orgazam, az Idoli és az Azra rajongója volt, porszívókat árult lakásról lakásra járva érdeklődők után kutatva.
Karrierje csakhamar felfelé ível, s a porszívóárusból először a zágrábi Kereskedelmi Bíróság alkalmazottja lesz, 1993-ban pedig már a horvát külügyminisztériumban dolgozik. Három év múlva Horvátország európai uniós és NATO-beli brüsszeli missziójának a tanácsadójává választják, Belgiumban másoddiplomás tanulmányokat végez el sikeresen, az unió jogrendszerével foglalkozik.
A Szociáldemokrata Pártba 1999-ben lép be. 2000-ben a párt által vezetett koalíció győzedelmeskedik a választásokon, s Milanovićot a NATO-val folytatott kommunikációval bízzák meg. Három év múlva külügyminiszter-helyettesi pozíciót kap Tonino Picula tárcavezető kabinetjében.
Ivica Račan addigi pártelnök halálát követően 2007-ben bizalmat szavaz neki az SZDP tagsága. Az abban az évben tartott választásokat ugyan elveszítette a párt, de ez nem hatott ki különösebben Milanović tekintélyére a szervezeten belül, így a következő pártelnök-választásokon is győz. 2011-ben megnyerik a parlamenti voksolást és Jadranka Kosor után Zoran Milanović lesz Horvátország kormányfője.
Folyékonyan beszéli az angol, orosz és francia nyelveket. Nős, két fiú, Ante és Marko édesapja. Saját bevallása szerint a kerékpározás és a futás a hobbija. Ateistának vallja magát, a katolikus egyházzal nem a legjobbak a kormány kapcsolatai mandátuma alatt. Az elmúlt négy évben – eltekintve a mögöttünk álló hetektől és a Vojislav Šešelj visszatérése kapcsán tett kijelentésektől – jelentős mértékben javultak a horvát–szerb államközi kapcsolatok, gazdasági viszonyok, valamint Boszniával is stabilabb alapokra sikerült helyezni az együttműködést.
