Amikor táplálkozunk, nemcsak a saját egészségünkért, hanem a gyermekeink és unokáink egészségéért is felelősek vagyunk – mondta a Zentán, az egészség napja alkalmából tartott előadáson Berta Berényi Tímea dietetikus, utalva egyben a napilapunkban közelmúltban megjelent epeginetikáról szóló cikkre.
Sokszor hajlamosak vagyunk betegségeinket a genetikára fogni, miszerint ezeket a nagyszüleinktől örököltük, tehát a génjeinkben hordozzuk.
Az újabb kutatások során kiderült, hogy génszabályozás is létezik. A magzatot, majd a gyermeket ért táplálkozási hatások nagy befolyással bírnak az egészségére, életének minőségére, élettartamára. Kódolt tulajdonságaink megváltoztathatók a szokásainkkal és életvitelünkkel. Ezzel kapcsolatban több kutatást végeztek. A legfontosabb epigenetikai tényezők: az anya és a magzat viszonya (hogy milyen hatások érték a magzatot), táplálkozásunk (mit és mennyit eszünk, van-e koplalási időszak az életünk folyamán), a hormonok, értek-e minket életünk folyamán hormonszerű anyagok, fertőzések és sugárzások, milyen gyógyszereket szedünk, a testmozgás hiánya vagy jelenléte, ezenkívül a kapcsolataink is lényegesek – hangsúlyozta a dietetikus.
A táplálkozási szokások kapcsán példaként egy népcsoport táplálkozási szokásainak elemzése céljából végzett kutatást említette. A közösségről 1799-től voltak adatok, és a kutatók rendelkezésére állt az éves gabonatermés mennyiségének adatai is. Amikor ez gyengébb volt, ami miatt koplalniuk kellett a közösség tagjainak, akkor a fiúunokák élettartama hosszabbodott. Amikor viszont bőven volt táplálékuk, akkor furcsamód rövidebbnek bizonyult az utódok élettartama. A megfigyelésekből az is kiderült, hogy a nagyapa táplálkozása 12 és 14 éves kora között jelentősen befolyásolta az unoka vérkeringési, illetve cukorbetegségben történő elhalálozási arányát. Vagyis minél nagyobb fogyasztó volt a nagyapa kamaszkorában, annál hamarabb hunyt el e betegségek miatt a fiúunokája. Ugyanez állt fenn a nagymama és a lányunoka viszonyában.
A dietetikus szerint a gének mindössze húsz százalékban befolyásolják az egészségünket. A környezetünk minősége szintén 20 százalékban, az orvostudomány pedig csupán 10 százalékban tud „segíteni” rajtunk, az pedig, hogy mi hogyan viselkedünk, mennyire egészségtudatosan élünk, 50 százalékban hat ki az egészségünkre. Tehát alapvetően befolyásolja életünket és az utódaink életének minőségét életmódunk és az, hogy mit eszünk.
Az embereknek „négy fehér ellensége” van – a zsír, a cukor, a só és a fehér liszt –, és ezek étkezésünkben nagyon nagy arányban vannak jelen. Ezek okozzák a betegségeket és az elhízást. Ezenkívül élelmiszereinkben jelen vannak a különböző adalékanyagok is, amelyeknek a használata elsősorban a gyártók számára hasznos, hiszen az adalékanyagok olcsóbbá teszik a termelést, a termékeket pedig tetszetőssé, jobban eladhatóvá, s segítik leplezni az élelmiszerek hiányosságait. A dietetikus szerint friss és egészséges élelmiszereket kellene fogyasztanunk az agyoncsomagolt termékek helyett, a kereskedelemnek viszont az utóbbiak hozzák a nagy hasznot. Minél távolabbról érkeznek az élelmiszerek, minél több feldolgozási műveleten esnek át, és minél kívánatosabbra, illetve tartósabbra készítették azokat, annál több adalékanyaggal számolhatunk. Régebben például lehetett venni szemes kávét, amit mindenki otthon pörkölt meg, később megjelent a darált kávé, s a jobban feldolgozott változata, az úgynevezett Nescafé. Manapság még jobban feldolgozott, koffeinmentes kávét is vehetünk, a jéghegy csúcsát pedig a tasakokban árult kapucsínók és a különböző kávéporok képezik.
Az egészséges táplálékok kapcsán a dietetikus egy újabb kutatás eredményeit ecsetelte, amely során a Los Angeles-i adventisták, a pakisztáni hunzák és a japán okinavaiak és szicíliaiak, vagyis 100 éves átlagéletkorú közösségek életvitelét helyezték górcső alá, s megállapították, hogy bár mind a négy különböző közösség képviselői eltérő életviszonyok között élnek, mindegyiknél fontos szerepet játszik a természetes mozgás, van életcéljuk és egészségesen táplálkoznak, vagyis többnyire növényi eredetű, saját maguk által megtermelt ételeket fogyasztanak, és nem eszik magukat degeszre. A negyedik közös tényező, amely jelen van ezeknél a népcsoportoknál, hogy emberi kapcsolataik fejlettek. Tisztelik az időseket, a család és a gyerek szerepe fontos, és közösségi életet élnek.
Ezt követően a dietetikus kiemelte: a táplálkozásunkra oda kellene figyelni, s nagy hangsúlyt kellene fektetni a rostban gazdagabb táplálkozásra. Legjobb volna, ha nyersen fogyasztanánk el a táplálékot, nem pedig agyonra főzve. Teljes kiőrlésű gabonaféléket kellene fogyasztanunk, s csak mértékkel kellene ennünk a húst.
Ezenkívül több zöldséget, gyümölcsfélét és olajos magvat kellene fogyasztanunk, lehetőleg nyers formában, hogy ne csak vitaminok, hanem enzimek és antioxidánsok is kerüljenek a szervezetünkbe. Az ízesítésnél törekedni kell a minél természetesebb ízesítők használatára. Az édesítőszerek közül a mézet és a szteviát emelte ki, a só esetében pedig tengeri vagy pedig Himalájasót javasolt. Minél többféle zöld fűszernövényt kellene használni, akár frissen, akár szárított formában, s fontos a napi 2-3 liter víz elfogyasztása is.
A tönkölybúzáról
Berta Berényi Tímea beszélt a tönkölybúzáról is. Elmondta, hogy 1860-ig kizárólag ezt a kisebb hozamú, de több tápanyagot tartalmazó búzafajtát termesztették. A későbbiekben viszont újfajta malmokat kezdtek alkalmazni, így lehetővé vált a fehér liszt előállítása, majd pedig nagyobb terméshozamú, de kevesebb tápanyagot tartalmazó búzafajtákat kezdtek el termeszteni. A tönkölybúzát az 1986-os csernobili katasztrófa után fedezték fel újra, amikor is olyan búzafajtát kerestek, amelyet nem ért radioaktív sugárzás. A génbankokban találták meg ezt a fajtát.
A dietetikus szerint ismét be kellene vezetni ennek a búzafajtának a széleskörű használatát, mivel könnyebben emészthető, ezenkívül rost- és E-vitamin-tartalma is gazdagabb. Fehérjetartalma is magasabb, a szénhidrátok viszont alacsonyabb mértékben találhatók meg benne, s nem utolsósorban magasabb az esszenciális aminosavtartalma is. Ezenkívül B17-vitamin is található benne, amely a rák megelőzésében játszik nagy szerepet. A tönkölybúza füvének préseléséből nyert búzalé szintén nagyon egészséges és gazdag ásványi anyagokban, klorofillban, ami segít a méregtelenítésben, regenerálja a sejteket, véd a káros sejtelfajulástól, javítja a szövetek oxigénellátását, támogatja az immunrendszert, frissít, lúgosít, s gyorsítja a gyógyulási folyamatokat is.
