2024. december 27., péntek

Mennyit keresünk?

Van-e értelme átlagot számítani?

A statisztikáról a pesszimistának természetesen általában rossz dolgok jutnak az eszébe, a szkeptikusok azt mondják, manipulálva van, a tréfás kedvűek szerint pedig olyan, mint a bikini: sokat mutat, de a lényeget pont eltakarja. Egyesek Winston Churchillnek, mások másnak tulajdonítják a mondást, miszerint: „Én csak abban a statisztikában hiszek, amit magam hamisítottam.” De a városi legendák szerint Churchill mondta ezt is: „Van kis hazugság, nagy hazugság meg statisztika.” A statisztikáról manapság a közbeszédben általában azt hallani, hogy most már új módszerekkel számolják ki az átlagbért, és talán pontosabb adatokhoz juthatunk a jövőben ezáltal.

MENNYI AZ ANNYI?

Általában élcelődő kommentek, rosszalló kritikák, szkeptikus hozzászólások jellemzik, ha megjelenik a statisztikai kimutatás, hogy Szerbiában az előző hónapban mennyi volt az átlagbér. Ha nőtt, a politikusok rendre az ilyen számadatokkal próbálták alátámasztani sikereiket. Hogy valami nem stimmelhet azonban pl. a kiszámításnál, ezt csak azok a szélsőségesen szkeptikusok állították, akiket sokan lehurrogtak. A többség abban a hitben élt, hogy az átlag talán magasabb, mint képzelnénk, de ezt biztos az okozza, hogy vannak kirívóan magas, az átlag többszörösét kitevő fizetések és ezek nyomják meg az átlagot. Ezt az elképzelést szokás azzal a már folklorisztikusnak nevezhető mondással illusztrálni, hogy a szerbiai átlagember szármát, azaz töltött káposztát eszik: egyeseknek csak káposztára telik, másoknak húsra is, ami átlagban szárma.

A legtöbb ember tehát eddig úgy hitte, hogy a szerbiai átlagot úgy számolták ki, hogy megpróbálták begyűjteni az adatokat és azokat feldolgozni. Pedig nem így van. Eddig is csak egy 8 ezer céget felölelő minta alapján számolták ki az átlagot. A statisztika, mint tudományos módszertanon alapuló gyakorlati tevékenység, arra szolgál, hogy a valóság tényeinek valamely adott körét a számok nyelvén kifejezze. Az információ kinyerése egy értéket vagy mutatószámot eredményez. Azzal viszont mindig számolnunk kell, hogy számos információt elveszítünk statisztikánkkal. A mintavétel hibája abból adódik, hogy nem a teljes adatbázissal, hanem csak egy részével dolgozunk, így az információink is részlegesek lesznek. A hiba mértéke szoros összefüggésben van a minta elemszámával, valamint a mintavételi módszerrel. Fontos még a reprezentativitás is. Egy minta – bizonyos változók nyomán – akkor reprezentatív, ha a mintába került elemek ugyanolyan arányban vannak jelen, mint az alapsokaságban. A minta azonban minden esetben csak bizonyos szempontok alapján nevezhető reprezentatívnak. Ha más szempontokat veszünk figyelembe, akkor lehet, hogy nem reprezentatív a minta.

MIT HOZ AZ ÚJ MÓDSZER?

A Köztársasági Statisztikai Hivatal bejelentése szerint Szerbiában az idei évtől kezdve nem a reprezentatív minta alapján, hanem az adóhivatal nyilvántartása szerint számolják ki az átlagfizetést. Eddig úgy állapították meg, hogy kiválasztottak 8000 céget és önkormányzatot – ezekben összesen mintegy 800 000 ember dolgozik –, és tőlük gyűjtötték be a dolgozók számával és a fizetések összegével kapcsolatos adatokat. Újévtől viszont az adóhivatal adatai alapján számolnak. A statisztikai hivatal ki is számolta az új módszerrel a tavalyi átlagfizetéseket: 2,7 százalékkal alacsonyabb béreket mutatott ki, mint a korábbi módszer alapján. Az új módszer szerint a tavalyi átlag 46 600 dinár volt, községenként azonban hatalmasak az eltérések. A belgrádi Surčin községben például 83 000 dinár átlagfizetést mutattak ki, Trgovište községben pedig 25 000 dinárt. Belgrád területén az átlag 60 ezer dinárt tett ki. Újvidéken az átlagbér 54 000 dinár volt. Annyi igazságalapja lehet egyébként ezeknek a számadatoknak, hogy Surčin kiemelkedik, mert közismert, hogy ott van a reptér, és a repülésirányításban átlagon felüliek a juttatások. Valamire tehát talán mégis utalhatnak a számadatok, ugyanakkor mégis fenntartással kell őket kezelni.

Bízhatunk abban, hogy az új módszertannal a statisztikai adatoknak nagyobb lesz a valóságalapjuk? Az átlagkeresetet Szerbiában 1963 óta a kiválasztott 8000 vállalat által elküldött űrlapok alapján számították ki. Ez a minta nem tartalmazta a belügyminisztérium és a védelmi minisztérium alkalmazottjainak a bérét, valamint a meghatározott időre alkalmazott munkavállalók és az idénymunkások fizetését sem. A Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai szerint viszont jelenleg 87 000 vállalat működik Szerbiában, ezek együttesen 1,5 millió személyt foglalkoztatnak. Ezenkívül van még 165 000 vállalkozás, ezekben mintegy 300 000 személy van bejelentve.

Ha még reálisabb képet szeretnénk kapni, nem az átlagfizetés, hanem a családok átlagos bevétele lenne fontos adat. Egy átlagos szerbiai családnak ugyanis körülbelül akkora egyéb bevétele van, amekkora a fizetésből származik. A nyugdíjak, szociális juttatások, a lakás- vagy föld bérbeadásából eredő bevételek, különféle áruk és szolgáltatások nem hivatalos értékesítéséből származó pénzösszegek növelik a családok bevételét. De a statisztika nem veszi figyelembe az önfoglalkoztatottak, a földművesek bérét sem, noha elméletileg ők is a foglalkoztatottak kategóriájához tartoznak. Mindezek tükrében még abban sem lehetünk biztosak, hogy mennyire tükrözné a valóságot az, ha megvalósulna a teljes digitalizáció és minden egyes foglalkoztatott adatai alapján számolnák ki az átlagot.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás