A most már mögöttünk álló 2018. év a legmelegebb évek egyike volt. Már az április is meleg volt és száraz, de az év többi hónapjában is a megszokottnál magasabb volt az hőmérséklet, és kevesebb csapadék hullott. Ennek egyik szemmel látható eredménye volt, amikor októberben negatív rekordot állított be a Duna vízszintje. A tartományi székvárosban készült képeken az emberek a homokon fotózták egymást, ott, ahol korában a víz volt az úr.
A szélsőséges időjárási körülmények következtében a szokottnál kevesebb zöldség és gyümölcs termett. Sokan most ezzel próbálják megmagyarázni, miért kerül pl. a burgonya, vagy a hagyma a duplájába, vagy ennél is többe, mint azt korábban megszoktuk. Ezen még az sem sokat segít most, hogy a szerbiai piac valójában nyitott, tehát pl. amikor nem volt itthon sertéshús a kínálatban, akkor Európa más országaiból hoztak be, ezért nem drágult meg tartósan. Most viszont az a helyzet, hogy hagymából és gyökérzöldségfélékből is Európa-szerte kevesebb termett, ami most meglátszik a fogyasztói árakon.
A burgonya és a hagymafélék, de a sárgarépa vagy a káposzta ára is legkorábban csak a következő szezontól, valamikor május elejétől mérséklődhet. Akkor ugyanis jó esetben már megérkezik a friss kínálat, a primőr áru a piacokra és a boltok polcaira is. Addig jó eséllyel megmaradnak a jelenlegi magas árak, vagy akár még tovább emelkednek. A kilátásoknak azonban nem kedvezne, ha akár az idei év is száraz és meleg lenne. Úgy tűnik, valóban ki vagyunk téve a klímaváltozás negatív hatásainak. Vagy ez csak valamiféle hivatkozási alap? Nyilván részben egyik is, és másik is.
Korábban megszoktuk, hogy az év ezen időszakában a citrusfélék és a déligyümölcsök voltak drágábbak, a krumplit és a hagymát viszont akciós áron kínálták, jelenleg azonban egy kilogramm vöröshagyma vagy burgonya, ha nem is drágább, de annyiba kerül, mint egy kiló banán, citrom vagy narancs. Azt jósolják, hogy a hagyma és a krumpli tavaszig még legalább 20 dinárral drágább lesz. Megérjük, hogy olcsóbb lesz pl. banánból és narancsból egzotikus ételeket készíteni, mint pl. krumplis tésztát vagy krumplipaprikást.
Van egy másik hiedelem is, miszerint földműveléssel kis területen itt ma már nem érdemes foglalkozni. Ezt azok vallják, akik csakis a hagyományos növényi kultúrák termesztésével foglalkoznak. Beültetik, bevetik kukoricával, vagy búzával, esetleg árpával, napraforgóval, majd várják a kedvező időjárást, és végül többnyire elégedetlenek az árral. Intenzív vagy szuperintenzív virág- vagy zöldségtermesztéssel, fóliasátor alatt viszont egészen kis területen is nagy jövedelmet lehet megvalósítani. A jövőben ezt kell megtanulnunk. Nem kell újra feltalálnunk a dolgokat – bár mindig mindent a hazai körülményekhez kell igazítani –, sokat tanulhatunk azoktól, akik már bejáródott modelleket működtetnek.
IZRAELI TAPASZTALATOK
Amíg itthon sokan arról beszélnek, hogy az egyre szárazabbá váló időjárás a jövőben ellehetetleníti a zöldség- és gyümölcstermesztést, érdemes egy kicsit kitágítani a látókörünket és megnézni, mi történik a világban. Izraelben például, ahol az éghajlat már olyan, amilyet a mi területeinkre csak jövendölnek, „virágzik” a mezőgazdaság. A sivatagban a világ jelenleg legfejlettebb mezőgazdaságát építették ki.
A legmagasabb színvonalú tudományos kutatásokra, a technológia folyamatos fejlesztésére, a természeti erőforrások, így a talaj és a víz lehető legtakarékosabb felhasználására törekednek. Az állam kiterjedt szerepvállalása pedig az egyik legfontosabb tényező mind a fejlesztések koordinálása terén, mind a gazdák támogatásában.
A mezőgazdaság Izraelben a nemzeti önazonosság, a nemzeti büszkeség része. A nálunk sok esetben tapasztalható lenéző, lekicsinylő magatartás helyett ott az agráriumot nem tekintik másodlagos gazdasági ágazatnak az ipari és a szolgáltató szektorhoz képest. A gazdák a legkevésbé „parasztok”, a nálunk használt pejoratív értelemben, hanem éppen ellenkezőleg, rendkívül magasan képzettek. A mindenkor elérhető legfejlettebb mezőgazdasági technológiát alkalmazzák. Mindezek eredményeként nagy hozzáadott értékkel rendelkező, kiváló minőségű friss és feldolgozott élelmiszert állítanak elő. Nemcsak a saját lakosság számára, hanem jelentős a mezőgazdaságból eredő exportbevétel is.
Azt hihetnénk, hogy világ legfejlettebb mezőgazdasága csupán a vegyszerek széles körű alkalmazásával valósulhat meg. Ma már ez sem igaz. Izraelben intenzíven és folyamatosan fejlesztik a biogazdálkodást. Elsősorban a műtrágyával és vegyszermentes mezőgazdasági módszerekkel értek el jelentős eredményeket. A termelés általános jellemzője, hogy homokos talajon, sivatagi körülmények között, számítógép által vezérelt csepegtető öntözéssel, a termőhely sajátos talajviszonyához alakított és egyedileg adagolt tápanyagok felhasználásával zajlik. A zöldség- és gyümölcstermelő gazdaságokban nemcsak időszakosan, hanem általában hat hónapon át szünet nélkül folyik a betakarítás.
A Jeruzsálemi Héber Egyetem Mezőgazdasági Kara az egyetlen felsőfokú képzési intézmény az országban. A konkurencia, a verseny hiánya azonban úgy tűnik, nem mutatkozik meg a minőség területén. Magas szinten foglalkoznak a képzés mellett agrárgazdasági, környezeti és természeti erőforrások, takarmányozási és élelmiszeripari, külön növénytermesztési, talaj- és öntözési kutatásokkal. Nagy hangsúlyt fektetnek a méhészet területén zajló fejlesztésekre és kutatásokra is.
A piaci követelmények szintén fontosak. Izraelben nagyon fontos feladatnak tekintik, hogy csak olyan nemesítést szabad végezni, amelyet a piac is felvesz. Elzárkóznak a génmódosított termékektől, és most már a világ is más irányba fordul. Izraelben is arra koncentrálnak, hogy azokat a természetes génforrásokat találják meg, amik az adott növényben eredendően is megtalálhatók. Valószínű, sokat tanulhatnánk tőlük…
