Az idei Kopaoniki Üzleti Fórum sokak számára kicsit meglepő módon az őszinteség és a realitás talaján tudott maradni. Annak ellenére, hogy ezúttal sem volt hiány az olyan frázisokban, melyek a gazdaságpolitikát, az elért eredményeket és a javuló makrogazdasági mutatószámokat dicsérik, valójában a gondokra és a gyenge pontokra is rámutattak.
Korábban az akkor még nagyarányú munkanélküliséget tartották minden gazdasági gondunk és azzal együtt valamennyi egyéb problémánk alapvető okának, most azonban már hallani lehetett az egyéb olyan fontos problémáról is mint a beruházások hiánya, a szerkezeti és demográfiai aránytalanságok vagy a jogi háttér hézagossága. Az infrastruktúra fejlesztésének, az innovációnak és a foglalkozáspolitikának a gazdasági növekedésre kifejtett hatásairól is figyelemre méltó kijelentések hangzottak el.
Nemrég még krónikus munkahelyhiány nehezítette életünket, egy jó ideje azonban már krónikus szakemberhiányról beszélhetünk. A sajtó által az egyik legtöbbet idézett kijelentés az volt, hogy hamarosan egy számjegyű lesz a munkanélküliség aránya. A hivatalos statisztikák szerint tavaly több mint 60 ezer új foglalkoztatott került nyilvántartásba. Emlékszünk, kezdetben, amikor a nagyarányú munkanélküliség csökkenéséről beszéltek, sosem lehetett a „másik oldal” adatairól hallani, hogy ugyanakkor hányan álltak munkába. Mert közismert, hogy az állástalanok száma elsősorban nem attól kezdett csökkenni, hogy itthon olyan sokan munkába álltak volna, hanem szigorítottak a feltételeken a nyilvántartásba vételt illetően, valamint a jelentős elvándorlás is ilyen irányba hatott.
Nem vagyunk egyedül a problémával. Sőt! Van, ahol még súlyosabb a helyzet, mint minálunk. Az egész régióban nagy gondot jelent az elvándorlás. Ezt tálalják sokszor újdonságként, de más perspektívából az utóbbi pár ezer év is arról szólt, hogy néptömegek vándoroltak. Még az irány is maradt a régi: általában keletről mentek nyugatra, illetve délről északabbra. Egy ellenőrizhetetlen és nagyon nehezen megállítható folyamatról beszélhetünk.
Az elvándorlás megállításának, vagy mondjuk úgy, hogy mérséklésének vannak azért eszközei. A munkahelyteremtés, azon belül a minőségi munkahelyek megteremtése kulcsfontosságú. Ehhez kapcsolódik a duális oktatás magasabb szintre emelése, illetve a képzés összehangolása a gazdaság, és nem utolsósorban a lakosság igényeivel.
EGY ELLENÁLLÓ SZEKTOR
Talán a leginkább bizakodásra okot adó jel az IT szektor valóban szédületes felfutása. Az információs technológia a legegészségesebb ágazat az országban. Ez többször is elhangzott, és szerencsére valóban így is van. Sok „betegségre” ugyanis eleve immunis a szektor. A sikeres programozó ismérvei nyilvánvalóak. A tehetség és a kreativitás mindennél fontosabb, a megfelelő hozzáálláson és munkakultúrán kívül az egyéb tényezők szinte elhanyagolhatóak. Az ágazat immunis például a pártalapú foglalkoztatás iránt, hiszen akinek nincs hozzá tehetsége, annak akkor sem lesz, ha politikailag elkötelezi magát.
De számos más előnye is van az IT szektornak. Például, hogy ebben az ágazatban a külföldi munkavállalás is megoldható úgy, hogy az ember mégis helyben maradhat. Nem kevés tehetséges itteni informatikus dolgozik ma már otthonról kínai, nagy-britanniai vagy más távoli országok munkaadóinak. Az ilyen szolgáltatások exportja tavaly újabb rekordot döntött, meghaladta az egymilliárd eurót. Ez több, mint amennyit a Fiat exportált (bruttóban) vagy a smederevói vasművek.
Nem lesz, nem is lehet mindenki programozó. A szakemberek gyakran hangsúlyozzák, hogy manapság már nem árt, ha az ember több mindenhez ért, illetve ha folyamatosan képezi magát. Ha valaki a lehető legversenyképesebb szeretne lenni a munkaerőpiacon, akkor az a legjobb, ha sok mindenhez ért. Tavaly, az év azonos időszakában arról cikkeztek az újságokban, hogy a hentes és a programozó a legkeresettebb Szerbiában. Akkor tréfálkoztunk is azzal, hogy ha valaki igazán konkurens akar lenni a munkaerőpiacon, legjobb, ha hentes- és programozói képzésben is részesül. Ez viccesen hangzik ugyan, de csak első hallásra. Ma már valóság ugyanis, hogy a nemrég megnyílt korszerű vajdasági bútorgyárban nem asztalosok a keresettek, hanem azok, akik számítógépes ismeretekkel rendelkeznek, hiszen nem kézzel fűrészelnek, gyalulnak, csiszolnak, hanem minden számítógépes vezérléssel történik, és egyedi bútorok is gazdaságosan legyárthatóak.
Most még talán meredeknek látszik két olyan szakma bármiféle összevonása, mint a hentesé és a programozóé, ám a folyamatban levő negyedik ipari forradalom és a meghirdetett digitalizáció tükrében a jövőben ez lehet a nyerő kombináció.
