A valódi lehetőségeinél lassabban fejlődik a szerbiai gazdaság, állapították meg az utóbbi időben többen is. Valóban így van, a sajtóorgánumok azonban sok esetben a valóságtól elrugaszkodott formában, szenzációhajhász módon, vagy valós és szakszerű elemzésekkel nem alátámasztott „jövendölések” formájában tálalják ezt az egyszerű tényt.
Sokat cikkeznek például mostanában arról, hogy hány év szükséges ahhoz, hogy ilyen vagy olyan szempontból, például a fizetések vagy a gazdasági mutatószámok terén utolérjük az európai átlagot, illetve a régió fejlettebb országait. Ugyanakkor, ezeknek az elemzéseknek a többsége nem mentes a különféle szenzációhajhász megállapításoktól sem. Így aztán gyakran olyanokat is olvashatunk, hogy 50, 100 vagy éppen 187 év (mert kiszámolták ám ilyen pontosan) szükséges valaminek az eléréséhez. Pedig ezek emberi léptékkel olyan távoli idősíkok, hogy eleve komolytalan így számolgatni.
Sok esetben egyszerűen az elérhető mutatószámokat osztják, vagy szorozzák, és úgy tálalják, mintha egy szakszerű analízis eredménye lenne. Pedig tudjuk azt, hogy a gazdaságban a mutatószámok nem mindig tükröznek valós állapotokat, így aztán nehéz összehasonlítani a dolgokat és nem sok értelme van évtizedeket, illetve évszázadokat emlegetni azzal kapcsolatban, hogy majd valakit valamilyen szempontból addigra utol fogunk érni. Ugyanakkor, valóban nagy szükség lenne arra, hogy az ország minél előbb fel tudjon zárkózni a közepesen fejlett államok soraiba. Ehhez pedig most megvannak az esélyek. Csak élni kell vele.
Gazdasági szempontból ma az egyik legérzékenyebb pontunk az, hogy a termelékenységünk jócskán elmarad a tőlünk fejlettebb országokhoz viszonyítva. Így aztán elsősorban ezen a mutatószámunkon kellene javítani mielőbb. De vajon mi kell ahhoz, hogy a termelékenységet gyorsan meg tudjuk növelni.
FUTÓLÉPÉSBEN
A fejlődéshez, az előrelépéshez a munkaszervezés hatékonyságának növelése, a kis- és középvállalkozások reformja és a munkaerőhiány hatékony kezelése elengedhetetlen. A hitelesség, a költségvetési fegyelem és az államadósság csökkentése mellett nagyon fontos probléma, hogy a hatékonyság területén, szörnyen le vagyunk maradva.
„Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik” – üzente időtállóan Széchenyi István (Fotó: Dávid Csilla)
Nehéz az ilyen dolgokat pontosan kimutatni, de a szerb gazdaság hatékonysága jelenleg valószínűleg kevesebb mint egyharmada a német gazdaságénak. A lakosság fejenkénti jövedelme is mindössze egyharmada annak, amit a fejlett európai országokban jegyeznek, vagy még annál is kevesebb.
Ezen a területen még sokat kell fejlődni. Szembe kell nézni a növekvő munkaerőhiánnyal, ami elsősorban a megfelelő szakemberek hiányát jelenti már most is. Erre a kihívásra többféle válasz adható. Az automatizáció és a robotizáció részben jelenthet megoldást, hiszen bizonyos, egyébként sem túlságosan vonzó munkahelyeket automata gépsorokkal ki lehet váltani. Már közhelynek számít, de a gépsor nem fárad el, nincsenek rossz napjai, nem kér béremelést, vagy szabadnapot, nem tömörül szakszervezetekbe, hogy így szerezzen érvényt vélt, vagy valós jogainak.
„KIMŰVELT EMBERFŐK” KELLENEK
Az egyik felfogás szerint a gazdaság növekedését az olcsó munkaerőre építő bővülő iparra és ipari exportra alapozhatnánk. Ezen a területen azonban a további bővülés forrásai sok szempontból kiapadóban vannak. Egyik lényeges korlát lehet, hogy nem lesz elegendő számú olcsón alkalmazható munkaerő. Kedvezőbb lenne, ha gyártóbázisból a régió erős tudományos és technológiai központjává válhatnánk, amiről szintén beszélnek mostanság, de ez sem fog spontán bekövetkezni. Egyfajta versenyképességi modellváltást kellene véghezvinnünk ahhoz, hogy átléphessünk a tudással történő versenyzés szakaszába.
Az a helyzet, hogy az uniós cégek is kezdenek lemaradni például az ázsiai vetélytársaktól. A cégek még mindig a gyártási költségek leszorításával, a tevékenység olcsóbb bérezésű országokba történő kihelyezésével próbálnak versenyképességet javítani. A versenyképességet azonban elsősorban a tudásalapú tevékenységek arányának növelése, a humán összetevő minőségének a javítása növelheti meg gyorsan és hatékonyan.
„Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.” Az idézet Széchenyitől származik, aki csaknem 200 évvel ezelőtt már világosan látta, hogy miben rejlik egy-egy közösség ereje. Semmi új tehát a nap alatt, a reformkori magyar politikus és közgazdász már akkor meglátta a trendet. Sajnos azonban most, évszázadokkal később sem mindenkinek egyértelmű, hogy nem azt kell nézni, hogy mibe kerül a jó munkaerő, hanem az, hogy mit tud. Aki pedig meg szeretné tartani, annak meg is kell fizetnie.
