Megkezdődött ismét a kerti és mezőgazdasági munkák időszaka. A szélsőséges időjárás mellett azonban egyre nagyobb gondot okoz, hogy minden évben kevesebben dolgoznak az ágazatban. Legalább ekkora probléma az is, hogy a gazdák átlagéletkora egyre magasabb. Japánban például 67, az Egyesült Államokban „csak” 58,5 év, de a mezőgazdaságban dolgozók egyharmada már Európában is idősebb 65 évesnél.
Az érintettek emiatt nyilván nehezebben végzik el a rájuk váró feladatokat. Ez azonban már nem sokáig lesz így, mert hamarosan komoly utánpótlás érkezhet.
A kapálásba, kaszálásba és az egyéb fontos munkálatokba fura szerzetek serege kapcsolódhat be. Egy részük hasonlít majd az emberre, a másik részük nem. Az viszont közös lesz bennük, hogy mindannyian a robotok világából érkeznek.
A mezőgazdaságnak szánt egyedeket egyre többen csak agribotként emlegetik. A világban itt-ott már felbukkannak a földeken, ültetvényeken, üvegházakban, gyümölcsösökben, erdőkön-mezőkön, és ahol még szükség lehet rájuk.
A segítségük egyre kívánatosabb. A (tehetősebb) gazdák vagy termelő cégek már szép összegeket költenek a humanoid robot alkalmazottakra vagy akár az egyéb alakú gépi napszámosokra. A munkába állított példányok száma jelenleg még csak néhány tízezer.
Ebből az is következik, hogy az agribotok piaca óriási fejlődés előtt áll. Tavaly még csak 3 milliárd dollárt költöttek rájuk, de nyolc év múlva ez az összeg elérheti a 75 milliárdot is. A mezőgazdasági robotok közössége pedig akár egymillió taggal is büszkélkedhet 2024-ben.
Szinte már minden tevékenységre összekalapálták a megfelelőnek vélt robot (proto)típusokat. Igaz, több modell még csak kísérleti fázisban épülget, fejlődget, dolgozgat.
Léteznek már gyümölcsszedő és szőlőszüretelő példányok, de üvegházi gazdálkodásra fogott robotok is. (Japánban a Spread cég például már kizárólag velük termeszti a salátát.).
A gépi alkalmazottak a munkafázis kezdetétől a végéig, vagyis a palántálástól, ültetéstől a betakarításig, majd a termékválogatásig, osztályozásig, mindent maguk végeznek. Órabérük pedig egyre alacsonyabb. De nemcsak ezért érdemes velük dolgoztatni, hanem azért is, mert a termelés hatékonyságára is odafigyelnek. A terméshozam és a vízfelhasználás optimalizálására szintén ügyelnek, ami rendkívül fontos szempont.
Reálisnak tűnő becslés szerint az agribotok üzemeltetése terén az emberi foglalkoztatottság tíz éven belül öt százalékkal is növekedhet. A mezőgazdaság többi részterületén viszont (2026-ig) az emberi munkahelyek számának 2-9 százalékos visszaesésére kell felkészülni, ezért a következő években egyre több új (kísérleti) agribotmodell jelenik meg. Az a cél, hogy hatékony segítséget nyújtsanak egy-egy haszonnövény termesztéséhez, a folyamat tervezhetőségéhez, s közben állandóan figyelemmel kísérjék a termés állapotát, olykor a minőségét is.
Ha kell, szüretelnek, betakarítanak, ültetvényeket művelnek, jelentősen megkönnyítik a hús-vér idénymunkások dolgát. Sőt gyomot is irtanak. Szerencsére nem mérgekkel (vegyszerekkel), sem kapával, bár a kezüket, karjukat azért használják. Elsősorban arra, hogy a memóriájukban ismeretlen növényeket eltávolítsák a hasznosak közül.
A szakértők arra számítanak, hogy egy-egy gazdaság nagyfokú robotosítása esetén a tulajdonos a hagyományos művelés költségeinek a felét is megspórolhatja. Az egyre nagyobb összegeket felemésztő vízhasználat észszerűsítése (a robotok közreműködésével) szintén jelentős kiadáscsökkenést, egyszersmind hatékonyabb energiafelhasználást eredményezhet.
Bár még csak az új gazdálkodási forma kezdetén tartunk, sokan már attól félnek, hogy a robotok elveszik a megélhetésüket. A fejlesztők azzal próbálják megnyugtatni őket, hogy az új, programozott munkaerő bevetése sok előnnyel jár. Ha másért nem, segítségével el lehet kerülni az – ember számára – olyan kellemetlen munkafázisokat mint az egész napos hajolgatás (például palántáláskor) vagy a fára mászás gyümölcsszedéskor.
