Egyre több a bonyodalom az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmet és beruházásvédelmet szabályozó szerződésről (TTIP) folyó tárgyalások kapcsán. A 2013 őszén megkezdett titkos egyezkedés hivatalos célja a kereskedelem előtt álló akadályok lebontása a gazdasági ágazatok széles körében. A készülő megállapodás állítólag nemcsak arról szól, hogy felszámolják a jelenleg is alacsony vámokat, hanem arról is, hogy összehangolják az áruk és szolgáltatások előállítására, illetve forgalmazására vonatkozó európai és amerikai szabályozást.
A tárgyalásokon azonban még mindig nem sikerült áttörést elérni. Ennek egyik oka alighanem az európai lakosság egy részének ellenkezése. Az elégedetlenkedők attól tartanak, hogy a megállapodás megnyitja az utat a tőkeerős amerikai nagyvállalatok érdekeinek gátlástalan európai érvényesítése előtt.
A TTIP hívei szerint ettől nem kell tartani. Ők azt állítják, hogy a megegyezés után fellendül a gazdaság, s rengeteg új munkahely nyílik.
Mindazonáltal Európa politikusai közül is egyre többen határolódnak el az egyezménytől, amely ellen egyre több a tüntetés. Sigmar Gabriel német alkancellár, gazdasági miniszter már korábban elutasította a TTIP-et, legutóbb François Hollande francia elnök mondott rá nemet. Sok amerikai szakszervezet is elveti a jelenlegi tervezetét.
Nemrég kiszivárgott egy halom dokumentum, amelyeknek a tartalma tovább dühítette, egyszersmind gyarapította a TTIP-ellenes tábort. Az iratokból kiderült, hogy az egyezmény tervezete a korábbi félelmeknél is aggasztóbb elemeket tartalmaz. Például olyanokat, amelyek az (amerikai) üzleti érdekeket az emberi egészség vagy épp a klímavédelem elé helyezik,
ezért ismét fellángolt a vita. Úgy tűnik azonban, hogy a két tábor elveszik a részletekben. A TTIP-nek ugyanis sokkal nagyobb a tétje annál, hogy sikerül-e létrehozni a szuper szabadkereskedelmi övezetet Európa és az USA között.
Sokkal inkább arról van szó, hogy ki határozza meg a következő évtizedek világpolitikai és világgazdasági rendszerét. Washington arra számít, hogy összefogva Európával ez sikerülhet neki. Ha viszont elbukik az USA–EU-próbálkozás, egészen biztos, hogy mások szabják meg az irányt, alighanem a feltörekvő térségek.
Stratégái és kiötlői olyan eszközként tekintenek a TTIP-re, amely a jövőben jelentősen javítja, erősíti, sőt visszaszerzi az USA és Európa (vagyis a nyugati világ) részben elvesztett világgazdasági pozícióit. Ebben az esetben a többi hatalom ismét arra kényszerülne, hogy hozzájuk alkalmazkodjon.
Oroszország és Kína érzi ennek a veszélyét, ezért különböző eszközökkel igyekszik megakadályozni a szorosabb európai–amerikai egység megteremtését.
Barack Obama amerikai elnök és Angela Merkel német kancellár támogatja az egyezményt, legszívesebben már az idén elfogadtatnák. Ha ez nem sikerül, akár meg is bukhat a terv, mivel az amerikai elnökjelöltek egyike sem akarja a TTIP-t, ezenkívül nyugat-európai tömegtiltakozások is veszélyeztethetik aláírását.
