Ingyenpénz egyelőre nem kell a svájciaknak. Többségük ugyanis a minap referendumon utasította el a havi 2500 frank (2300 euró), feltétel nélküli alapjövedelmet, amelyet vagyoni helyzetétől és munkaviszonyától függetlenül minden nagykorú állampolgár garantáltan és adómentesen kapott volna az államtól. (A gyerekek 576 eurónak megfelelő 625 frank ellátmányban részesültek volna havonta.)
A javaslat hívei azzal érveltek, hogy a munka nélkül is mindenkit megillető alapjövedelem támogatná az emberi méltóságot és megoldaná a szociális gondokat. (Az újítás bevezetésével megszűnt volna a szociális segélyezés, a családi ellátások rendszere és az álláskeresési támogatás is). Ellenzői szerint viszont egy ilyen központi pénzosztás túl sokba kerülne, ráadásul gyengítené a gazdaságot és a versenyképességet, megbolygatná a társadalombiztosítási rendszert, sőt henyélésre ösztökélné az emberek egy részét.
A nyolcmillió lakosú országban, ahol az egy főre eső GDP meghaladja a 85 ezer eurót, elmaradt hát a forradalmi áttörés. Hasonló meglepetést okoztak a választók 2014. májusában is. Az akkori referendumon a többség a világ legmagasabb összegű (havi négyezer frankos, vagyis 3687 eurónyi) minimálbérének bevezetése ellen voksolt. A svájciak 2012-ben is meglepték a világot, amikor leszavazták a hathetes fizetett szabadság bevezetését, s így maradt minden alkalmazottnak a már bevált négy hét.
Az alapjövedelem kezdeményezésével ismét felkeltették a nemzetközi közvélemény érdeklődését. Pedig az ötlet nem új. Az EU-ban több helyen foglalkoznak vele, Olaszországban, Spanyolországban és másutt. Finnországban, Hollandiában és Kanadában pedig már részleges, majd teljes bevezetésének lehetőségét fontolgatják.
Finnországban erről 2015 decemberében már parlamenti döntés született. Igaz, a képviselők még csak kétéves kísérleti időszakot szavaztak meg. Ennek részeként tízezer finn kap havonta 550 eurót. Ha a program eredményesen zárul, az egész országban bevezetik a rendszert, s így Finnország lehet az első a világon, ahol mindenki részesül feltétel nélküli alapjövedelemben.
Bár az majd csak később derül ki, hogy életképes-e a koncepció, immár egyre több helyen elemzik, vizsgálják a nem szokványos szociális modellek, intézményrendszerek – országos szintű – bevezetését. Ez alighanem arra utal, hogy a jövőben szükségessé válhat a jelenleg még teljesen új módszer, amely egy-egy társadalomban biztosítaná, hogy havonta minden állampolgár alanyi jogon részesüljön valamilyen (központi) pénzbeli juttatásból.
A legújabb, vagyis a negyedik ipari forradalom ugyanis oly mértékben alakítja át a társadalmakat és gyorsítja fel a gazdasági fejlődést, hogy belátható időn belül biztosítani kell az alapjövedelmet. A műszaki-technológiai újításokkal, változásokkal és a robotok tömeges megjelenésével (akár már 20 éven belül) rengeteg ember munkája válhat fölöslegessé.
Az autóiparban vagy az elektronikus készülékek gyártásában a „gépek” már most is felveszik a versenyt az emberrel. A cégek pedig a jövőben még inkább a termelési, szállítási és egyéb költségek csökkentésére, illetve a profitok növelésére fognak összpontosítani. Ebben a fő szövetségeseik a mesterséges intelligencia, a robotok és az automata berendezések lesznek.
A változás a következő fél évtizedben csaknem ötmillió emberi munkahely bezárásával jár a világ 15 vezető országában. A folyamat legnagyobb vesztesei a nők lesznek.
De ez csak a kezdet. Sorra kerülnek a férfiak is.
Emiatt már a 2020-as évek elején a munkanélküliek számának ugrásszerű növekedésére kell számítani. A tömeges elbocsátások ellenére a gazdaság teljesítménye azonban javulni fog.
Az új körülmények alighanem viszonylag gyorsan kikényszerítik az alapjövedelem bevezetését, hogy egy-egy ország elkerülje a szociális válságot, robbanást, összeomlást. Az ingyenpénz – nem mellesleg – azért is fontos lehet, hogy a munka nélkül maradt tömegek meg tudják vásárolni a temérdek terméket, amelyeket a robotseregek állítanak elő.
