Hiába próbálja csitítani François Hollande francia államfő a tüntetőket, a tömegek nem akarják abbahagyni a tiltakozást a munkaügyi reform ellen. A szakszervezetek támogatásával és kezdeményezésére továbbra is kitartóan követelik a munkatörvényben tervezett változtatások visszavonását.
A márciusban kezdődött megmozdulások az utóbbi időben elvesztették kezdeti békés jellegüket. A demonstrálók közé vegyült (sokszor álarcos) randalírozók és rendbontók ugyanis rendszerint összecsapnak a rendőrökkel. A leghevesebb összetűzések helyszíne Párizs, ahol tízezrek vonulnak fel a kijelölt napokon tartott országos tiltakozásokon.
Tavasszal még a lakosság többsége támogatta az akciót, az egyre nagyobb zűrzavar miatt azonban jelenleg már ellenzi a tüntetéseket. Igaz, a közvélemény-kutatásokban megkérdezetteknek több mint a fele a munka törvénykönyvének átalakítását is elfogadhatatlannak tartja.
A kormány azonban hajthatatlan. Azzal érvel, hogy a reform szövegtervezetét előzőleg egyeztette a szakszervezetekkel is. Reményei szerint az új szabályozás sokkal nagyobb szabadságot ad a munkáltatónak.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy meghosszabbíthatják a jelenleg 35 órás heti munkaidőt, jelentősen csökkenthetik a túlórákért fizetett béreket, és az eddiginél sokkal könnyebben kirúghatják a fölöslegessé vált alkalmazottakat. Az elbocsátottak így gyorsan kikerülnének a szervezett munka világából, és a szokásos szociális juttatásokban sem részesülnének.
A javasolt módosítások értelmében a vállalatok eltérhetnek az ágazati kollektív szerződésektől is. Ezenkívül könnyebb lenne számukra a szakszervezetek kordában tartása.
Az államfő és a kormány szerint mindez a kínzó (vagyis a régóta tíz százalék körüli) munkanélküliség enyhítését szolgálná. Hollande eddigi (négyéves) megbízatási ideje alatt csaknem hétszázezerrel nőtt az állástalanok száma, miközben a legtöbb nagy európai gazdaságban csökkent a munkanélküliség. Franciaországban már 3,6 millió embernek nincs munkája, és ez ott negatív történelmi rekordnak számít.
A szakszervezetek és a tiltakozók igazságtalannak tartják a tervezett változtatásokat. Szerintük az „újításokkal” korlátoznák az alkalmazottak jogait, ráadásul ugyanazért a pénzért sokkal többet kellene dolgozni. Azt is nehezményezik, hogy kiszolgáltatnák őket a piac pillanatnyi érdekeinek.
Még mindig nem tudni, hogy a kormány enged-e végül az elégedetlenkedők nyomásának. Elképzelhető, hogy nem visszakozik, s követi azokat az uniós társországokat, amelyek a helyi tiltakozások ellenére már elfogadtak egy-egy hasonló tartalmú munkatörvényt.
A Manuel Valls miniszterelnök vezette szocialista kormány egyébként már többször jelezte: nem változtat meg semmit, sőt ezt tartja az eddigi legfontosabb reformcsomagjának. A Franciaországban demonstrálókat pedig azzal vigasztalja, hogy az ellenzéki jobboldal még brutálisabban korlátozná a dolgozók évtizedek alatt kiharcolt munkajogi védettségét.
