A szerbiai polgároknak a legjobbaktól, az északi és a skandináv országoktól kell tanulniuk, amikor az állam iránti viszonyról és a munkamorálról van szó – fejtette ki véleményét Aleksandar Vučić a napokban az angol nyelvű CorD magazinban. A kormányfő szerint ezekben az államokban a hazafiság a becsületes adózásban nyilvánul meg, a polgárok pedig ennek köszönhetően élvezni tudják a világ legélhetőbb országai által nyújtott jólétet. Ezzel szemben a balkáni régióban még ma is mindenki azt fontolgatja, hogyan tudná az adórendszert kijátszani, közben pedig jelentősek az elvárásaik az állammal szemben – fogalmazott Vučić. A téma folytatásának tekinthetjük, amikor a hét elején Pertti Ikonen finn nagykövet azt mondta a kormányfőnek, ha ilyen tempóban folytatja a reformokat, Szerbia is hamarosan egy unalmas északi országgá válik. A kormányfő azonban a dicsérő szavak hatására sem veszítette el realitásérzéket, hiszen szintén tréfás stílusban válaszolva azt mondta, az északiak utoléréséhez kell még vagy száz év, de jó úton haladunk és az EU periférikus országait akár tíz év alatt beérhetjük gazdaságilag. Ikonen az Északi innovatív üzletek Szerbiában elnevezésű rendezvényen szólt elismerően a reformokról.
HAT ÓRA MUNKA…
Az észak-európai országok, Norvégia, Svédország, Finnország és Dánia az esetenként egymástól eltérő szempontokat figyelembe vevő mutatószámok alapján is a világ legélhetőbb országainak számítanak. A finnek már a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését fontolgatják, a dánok és a svédek pedig a munkaidő csökkentését. Azt is mondhatjuk, ezekben az országokban ez már működő valóság, de még nem vált általánossá. A legutóbbi ilyen típusú közgazdasági kísérletet egy svéd idősek otthonában hajtották végre, amikor nyolcról hat órára csökkentették az ápolók munkaidejét, miközben a fizetésük nem változott. A munkaidő lerövidítésétől azt várják, hogy a dolgozók kevesebbet betegeskedjenek és hatékonyabban dolgozzanak. Arra számítanak, hogy az új rendszerrel még úgy is pénzt sikerül majd megtakarítani, hogy növelni kell az alkalmazottak számát a kieső időszakok lefedése végett. Azt remélik, a beosztottak pihentebbek, az otthon idős lakói pedig elégedettebbek lesznek a jobb szolgáltatás révén. Nem véletlen, hogy éppen idősek otthonában teszteleik a projektet, hiszen a 10 milliós Svédország lakosainak egyötöde nyugdíjas. A következő években arányuk tovább nő. A férfiak átlagéletkora 79,9, a nőké 83,7 év, a népesség több mint 5 százaléka pedig 80 év feletti. Ezért fontos az idősek ellátását hatékonnyá tenni, egyben pedig vonzóvá a munkaerő szempontjából is.
A svédek a hatórás munkanappal már korábban is kísérleteztek. Kiruna község közgyűlésének 250 dolgozója 16 évig napi hat órát dolgozott, végül azonban megállapították, hogy ettől még nem lettek egészségesebbek és 2005-ben visszaálltak a nyolcórás munkanapra. Óvodákban is próbálkoztak a módszerrel, de kevés sikerrel. Vannak azonban sikeres próbálkozások is: a göteborgi Toyota-központban már 13 éve átálltak a hatórás időbeosztásra, és bejött nekik. A vállalat vezetői szerint a munkavállalók boldogabbak, kevesebb a hiányzás, és nagyobb a nyereség. A profit 25 százalékot emelkedett, csökkent a hiányzások száma, a gépek kihasználtsága hatékonyabb, ezenkívül csökkent a rezsiköltség is. Az applikációk fejlesztésével foglalkozó stockholmi Filimundus is átállt a hatórás munkanapokra, mert a cég vezérigazgatója szerint a nyolcórás munkaidő messze nem olyan hatékony, mint gondolnánk. A svéd projekt kudarcára is van példa. Az egyik bányászvárosában is bevezették a rövidített munkaidőt, ami a termelékenységet javította, de nem olyan ütemben, mint ahogy a költségek nőttek. A hatórás munkanap miatt újabb alkalmazottakat kellett felvenni, ezzel azonban nőttek a járulékterhek.
MIBEN JÓK AZ ÉSZAKIAK?
Az északi országok gazdasági jellemzői máig hasonlóak. Az azonos földrajzi adottságok, a viszonylag mostoha körülmények sokban befolyásolták az együttműködésre való hajlam alakulását. A kulcsszó az együttműködés, ami a siker záloga lehet, amit (végre talán) itt délebbre is kezdenek felismerni. A gazdasági együttműködés északon már az első államalakulatok megjelenésével kialakult. Az 1387 és 1523 között fennállt kalmari unió az első komoly, szerződésen és kölcsönös megállapodásokon alapuló gazdasági szerveződés volt. Még korábban, a Hanza-kereskedelem időszakában, ezek az országok fát, prémet, mézet és érceket exportáltak a kontinentális Európa államaiba. A Hanza kereskedelmi régió nyugati határa egykor Londonig, keleti határa Novgorodig húzódott, északon Bergen, délen pedig Köln határolta, tekinthetjük akár korabeli EU-nak is. Történelmük során ezek az államok sokszor még akkor is együttműködtek gazdaságilag, ha éppen hadat üzentek egymásnak. Ha az együttműködés jelentőségét mi is megfelelő módon kezeljük, talán mégsem kell kereken száz év, hogy unalmas „északi” országgá váljunk.
