A főbb élelmiszerekért többet kell most fizetni, mint másfél-két évvel ezelőtt. Elemzők az élelmiszerárak emelkedő trendjéről beszélnek, illetve olyan címek jelennek meg, hogy kétéves csúcson a gabonaárak stb. Valóban, az élelmiszerekért átlagban többet kell fizetni világszerte, mint korábban. Másrészt, a hazai körülmények között ezt a húsáraktól eltekintve nem igazán érezzük, hiszen az üzletekben akció akciót ér. A kereskedelmi láncok között igazi árháború figyelhető meg. A gyengébbek, kisebbek pedig láthatóan egyenesen a megmaradásukért küzdenek. A hazai vásárlóerő a gazdasági sikereket szajkózó kormánypropaganda ellenére is nagyon korlátozott, a bevásárlóközpontok marketingesei viszont a fogyasztói társadalom elveit szem előtt tartva próbálják lenyomni a torkunkon mindazt, ami eladó. Ma már láthatóan rájöttek arra, nem az a lényeg, hogy minden egyes árucikket haszonnal tudjanak értékesíteni. Egészen biztosra vehető, hogy számos tétel esetében haszonkulcs nélkül vagy ráfizetéssel dolgoznak. Az a lényeg, hogy összességében nyereséges legyen bolt. A vásárló ugyanis amikor bemegy a valóban nevetségesen olcsó, „otthagyhatatlan” áron kínált portékáért, általában hagyja magát elcsábítani, és mást is vesz. Főleg, hogy tudatában mindez úgy csapódik le: az egyik tételt annyira olcsón vettem, a másikat akkor még igazán „megérdemlem”. A legnagyobb élelmiszerláncok kínálatában kiemelt helyen szerepelnek a nem hazai termékek, de hát az üzlet az üzlet. Nekik nem a hazai termelés fejlesztése a cél, hanem a minél nagyobb forgalom és azon keresztül a minél nagyobb haszon.
Stabil élelmiszerárak
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) havonta közzéteszi az öt legfontosabb élelmiszer-alapanyag, így a növényi olajok, a szemes termények, a húsfélék, a tejtermékek és a cukor nemzetközi piaci árán alapuló, súlyozott élelmiszerár-indexét. Az augusztusi adatok szerint az index tizenöt havi csúcsra, 165,5 pontra emelkedett. A júliusi index 162,5 pont volt. Látványosan drágult a sajt és a pálmaolaj. A tejtermékek átlagban több mint 8 százalékkal drágultak meg. Az Európai Unióban csökkent a tejtermelés, a csendes-óceáni térség termelése és azzal együtt az exportpotenciálja is visszaesett. Ez hajtja felfelé az árakat. A növényi olajok árindexe 7,4, a cukoré 2,5 százalékkal emelkedett. A cukorárindex 2,5 százalékkal 285,6 pontra, hatéves csúcsra emelkedett. Ez majdnem duplája a tavaly augusztusi 163,2 pontnak. Szakértők szerint az erősödő brazil valuta jócskán hozzájárul a folyamat erősítéséhez. A húsfélék ára kisebb mértékben drágult. A húsfélék indexe a júliusi 161,7 pontról 162,2 pontra nőtt, míg tavaly augusztusban 170,8 ponton állt.
A hazai piacon ez másképpen zajlott. A húsárak drasztikusan emelkedtek, ami a fogyasztás drasztikus csökkenését váltott ki, így az árak is gyorsan visszaestek, ha nem is érték el még a korábbi legalacsonyabb szintet. A FAO adatai alapján a búza, a kukorica és a rizs is olcsóbb lett. Áraikat a túl nagy kínálat nyomja lefelé. A FAO előrejelzése szerint az idén 2566 millió tonna gabonát takaríthatnak be bolygónkon. Az előzetes becslésekhez képest ez mintegy 22 millió tonnával nagyobb mennyiséget jelent. Ez pedig azt jelzi, ha nem következnek be nem várt, apokaliptikus események, drasztikus áremelkedéssel, az élelmiszerárak „robbanásával” nem kell számolni. A FAO elemzése szerint a 2016 és 2025 közötti időszakban stabilak lesznek az árak, mert a globális kereslet lassabban növekszik majd, mezőgazdasági termelékenység emelkedésénél.
Exportáljuk a lehetőségeinket
Sok árnyoldala van a globalizációnak. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy „mellékhatásaként” jelentősen csökkent az éhező emberek száma a bolygón. Földünkön ma mintegy 800 millió ember számít alultápláltnak, 100 millióval kevesebb, mint 10 éve, és 200 millióval kevesebb, mint 20 évvel ezelőtt. A globalizáció által gerjesztett infrastrukturális és technológiai fejlődés hatására a világ minden részén javultak az élelmiszerellátás logisztikai feltételei.
Országunk szempontjából is számottevő lehetőségek rejlenek az élelmiszeripar fejlesztésében. Nagy probléma azonban, hogy míg országunk lényegesen többet termel, mint amennyi a hazai felhasználás szempontjából szükséges, jelentős versenyhátrányt jelent, hogy alacsony feldolgozási szinten értékesítjük termékeinket a világpiacon. A feldolgozóipart kellene tovább fejleszteni. A hozzáadott érték növelése, a hazai élelmiszer-feldolgozó ipar erőteljes fejlesztése kellene ahhoz, hogy a jövőben kínálkozó lehetőségekkel élni is tudjunk. A hazai piac korlátozott, nem is várható jelentős változás. A kitörési pont mindenképpen a külpiacok irányába való elmozdulás, a késztermékek exportjának növelése lehet. Felismerhetnénk végre, hogy az alapanyagokkal együtt a munkalehetőségeket is kivisszük az országból.
