Az olajtermelő országok kartellje, vagy ahogyan zsargonban szokás mondani, a sejkkartell végül megállapodott a kitermelés csökkentéséről. Az OPEC-tagországok szerdán, szövevényes előzmények és hosszas huzavona után megegyeztek abban, hogy napi 1,2 millió hordóval csökkentik a kitermelést, emellett további 600 ezer hordós vágásban állapodtak meg a kartellen kívüli nagy olajtermelőkkel. Ennek hatására azonnal nőni kezdett a tőzsdéken az olajár, az elkövetkező időben pedig további, akár jelentős áremelkedésre is számítani lehet. A jelenlegi alacsony ár ugyanis azért alakulhatott ki, mert sokat termeltek belőle, miközben a kőolaj iránti kereslet fokozatosan csökkenni kezdett.
Az olajár emelkedésének nemcsak hangsúlyos gazdasági, de komoly geopolitikai következményei is lesznek. Az OPEC-tagországok mellett pedig elsősorban Oroszország lehet a folyamat fő nyertese. A mindig is harcias közel-keleti országok is több pénzhez juthatnak, és ez fokozhatja a helyi és regionális konfliktusok intenzitását, hiszen a háborúzáshoz pénz kell, a drágább olaj pedig több pénzt jelent.
Egy ilyen megállapodásra számítani lehetett. Az OPEC-államok elvben már két hónappal ezelőtt megállapodtak abban, hogy csökkentik a termelést. Nem tudtak azonban megegyezni, hogy melyik ország mennyivel „szálljon” bele ezekbe a kvótákba, pontosabban, hogy mennyivel szálljon ki a piacról. Az OPEC tizennégy tagállama végül abban állapodott meg, hogy napi 32,5 millió hordóban maximálja a napi olajkitermelését. Ez azt jelenti, a jelenlegi kitermelést összességében 3,6 százalékkal csökkentik. Első látásra ez nem tűnik túl jelentősnek, de az árat már ez is meg tudja nyomni.
A korábbi tapasztalatok is azt mutatják, hogy egy viszonylagosan kis csökkentéssel is jelentős piaci hatást tudnak elérni. A megállapodás mellett az OPEC reményei szerint a kartellen kívüli termelők is csökkentik majd a termelésüket. Állítólag Oroszországgal is megállapodtak, hogy Moszkva is 300 ezer hordóval csökkenteni fogja a napi kitermelését. Ezek alapján pedig azt is hihetnénk, hogy most rövidesen ismét az egekig szárnyal az olaj ára. A történelmi tapasztalatok azonban azt is mutatják, hogy mindez egyfajta 22-es csapdájaként, csiki-csuki mechanizmus alapján működik. A túl olcsó olajár – ha hosszú ideig tartja magát – az egyébként a gazdagság szimbólumaként is gyakran emlegetett „olajmonarchiák” számára is csőd közeli állapotokat szülhet, a drágulás viszont növeli a konkurenciát. Az OPEC-megállapodás hírére az olaj ára ismét járt a hordónkénti 50 dolláros szint feletti tartományban. Tartósan megmaradhat a 60 dollár, vagy valamivel az efeletti szinten, ebben az esetben azonban beindul egy másik mechanizmus. Azon a szinten ugyanis már kifizetődő a palaolaj-kitermelés. A korábbi magas olajárak idején hatalmas kapacitásokat építettek ki, de ezeknek egy része, többségük nem működik, mert az alacsony árak mellett nem lett volna kifizetődő. Ezért aztán nem túl valószínű, hogy a közeljövőben ismét 100 dollárba kerülhet egy hordó olaj.
A Nemzetközi Energiaügynökség egyébként 60 dolláros olajárra számol a következő hónapokban. Ez pedig a már említett kritikus szint az amerikai palaolaj-termelés szempontjából. Trump a választási kampánya során többször is kitért arra, hogy támogatja a korábban bezárt olajmezők megnyitását. Ez azt jelenti, hogy esetleg ezek a cégek állami kedvezményekre, szubvenciókra is számíthatnak. Az olaj árának emelkedés azonban sokkal mélyrehatóbb hatásokat is generálhat. Elindíthatja az inflációt, ami most a világ fejlett gazdaságaiban rendkívül alacsonynak tekinthető. A dollárt is erősítheti, az első napok tapasztalatai szerint egy ilyen folyamat már be is indult. Mindez szerteágazó változásokat generálhat, és az olyan kis országok számára mint a miénk, valószínűleg kedvezőtlen körülményeket hoz létre. A beharangozott „aranykor” így most lehet, hogy önhibánkon kívül ugyan, de mégis elmaradhat.
