A történelem során a tolvajok, a bűnözők mindig felismerték, hogy a legújabb technikai, technológiai vívmányok eredményesebbé tehetik őket. Éltek is mindig az effajta előnyökkel, elsősorban azért, mert kifizetődött. Számos történelmi példát fel lehetne hozni ennek illusztrálására. Például amikor – a fennmaradt okiratok szerint – a 20. század elején a francia rendőrök arra panaszkodtak, hogy kerékpárral nem tudják utolérni a bűnözőket, mert már gépkocsikkal száguldoznak. A korabeli állam ugyanis csak kerékpárral szerelte fel a rendőröket, az eredményes bűnözőknek viszont autóra is tellett. A mai napig nem sokat változott a helyzet, az eredményes bűnözők azok, akik haladni tudnak a korral. A 21. század legsikeresebb bűnözői már nem viselnek álarcot, nem használnak fegyvert vagy feszítővasat. Csupán internetre, számítógépre van szükségük. Még azt sem mondhatjuk el egyértelműen róluk, hogy bűnt követnek el, hiszen kétségtelenül csalnak, de a bürokraták által megalkotott szövevényes törvényi háttér mégsem teszi egyértelművé. A pénzszerzés ötlete most azon alapul, hogy a cégek hajlandóak fizetni azért, ha hirdetéseik videóként vagy más formátumban a megnyitott weboldalakon keresztül jutnak el a potenciális fogyasztókhoz. Ha pedig egy honlap nagyon látogatott, akkor segítségével gyors tempóban lehet a a reklámüzenetet sok emberhez eljuttatni. A hackerek mintegy 6000 hamis weboldalt hoztak létre, és ezeket embereknek álcázott robotokkal folyamatosan látogatták. A rengeteg valósnak tűnő megtekintés pedig csak generálta a szintén automatikusan működő hirdetések megjelenését ezeken az oldalakon. A honlapokon megjelenő hirdetésekre való kattintások után – bizonyos szám felett – a cégek jutalékot fizetnek a honlap működtetőjének. Általában minden 1000 ilyen megtekintésért fizetni szoktak 10–13 dollárt. A cégek marketingesei karbatett kézzel, elégedetten ülhetnek, hiszen olcsón más módon nem nagyon lehet ezreket megszólítani. Csakhogy ezeket a weboldalakat a valóságban senki sem látogatta. A hackereknek mégis sikerült napi 300 millió megtekintést generálni, ami napi 3-4 millió dolláros bevételt eredményezett. A 6000 hamis weboldal mellé ehhez létre kellett hozni mintegy 500 000 robotot, akik folyamatosan böngészgettek ezeken az oldalakon, rákattintva a hirdetésekre is. A robotokat úgy programozták, hogy az emberek valós egérmozgatási technikáit utánozzák. Egy ideig nem jött rá senki a csalásra. Sőt! Nem megerősített információk szerint az érintett cégek marketingesei még dicsekedtek is, hogy mekkora sikereket értek el, hányan kattintottak a reklámaikra. A hamisan generált, valósnak tetsző megtekintésekről szóló kivonatokat a cégvezetőknek is prezentálták, akik sok esetben meg is jutalmazták őket. Ez a Methbotnak elnevezett rendszer nagyon kifinomult. A csalás viszont lényegében nagyon egyszerű: a kattintás utáni fizető (pay per click) hirdetési rendszer kihasználásán alapul. Közismerten az ilyen rendszerben a hirdető meghatározott összeget fizet a megjelenítőnek, ha egy felhasználó rákattintás után a reklámozott oldalt is megnézi. A hamis megtekintéseket úgy is generálni tudják, hogy kártékony kódokat telepítenek a gyanútlan felhasználók számítógépeire. A cyberbűnözés szédületes tempóban fejlődik. Ebből pedig az a tanúság, hogy az internetnek a rengeteg előnye mellett számos, ma még ismeretlen hátránya is van. Ez annál is inkább valós veszély, mert noha Szerbia technológiailag elmaradott állam, az internetes csalások gyakorisága tekintetében - egy amerikai intézet kimutatása szerint – harmadik a világon.
