Pozitív fejleményként értékelhető, hogy nehézkesen és lassan ugyan, de folyamatban van a restitúció Szerbiában. A vagyon-visszaszármaztatás mellékhatásaként azonban az várható, hogy jelentős földterületek kerülnek majd olyanok birtokába, akik azt nem tudják, vagy nem is akarják megművelni. Eközben a világban az alacsony kamatok és kockázatos részvényhozamok mellett a termőföld megvásárlása az egyik legjobb befektetésnek számít. Mindez a spekulatív földvásárlás térnyeréséhez járulhat hozzá.
Az Európai Unióban – a sokat hangoztatott alapelv, a szabad tőkeáramlás elve szerint – minden uniós polgár bárhol vásárolhat(na) termőföldet. Ezt a rendelkezést – a kilátásba helyezett és állítólag akár már 2021-ig megvalósítható tagsággal együtt – országunk sem kerülheti meg.
A korábban csatlakozott országok rendre arra törekedtek, hogy a földvásárlás liberalizálását a tagság elnyerésétől számított minél távolabbi időpontra tolják ki.
Szerbia esetében – agrárközgazdászok jóformán egybehangzó véleménye szerint – a mezőgazdasági földterületekre vonatkozó törvény hatályon kívül helyezésére vagy legalábbis sürgős módosítására lenne szükség, majd pedig népszavazást kellene kiírni, hogy az ország polgárai döntsenek arról, vásárolhassanak-e külföldi jogi és magánszemélyek termőföldet Szerbiában. Abszurdnak tekintik, hogy mielőtt még hozzáférhetővé válna az EU agrártámogatási rendszere, mi már lehetővé tesszük, hogy külföldiek vásároljanak földet Szerbiában. Országunk ugyanis még 2008-ban aláírta a Stabilizációs és Társulási Megállapodást az Európai Unióval, s ez szeptember 1-jén lép életbe.
A MINISZTER ÚJ FÖLDTÖRVÉNYT ÍGÉR
Szerbia esete példátlannak tekinthető abból a szempontból, hogy az EU-ba tartva „ügybuzgón” már korábban eleget tett annak a brüsszeli kérésnek, hogy a teljes jogú tagság elnyerése előtt liberalizálja a piacot, és földvásárlási jogot adjon uniós állampolgároknak. Szeptember elsejétől fogva elméletileg a külföldiek is vásárolhatnak majd termőföldet, annak ellenére, hogy vannak ezzel kapcsolatban korlátozások, és az új kormány addigra új földtörvényt ígér.
A mezőgazdasági tárcavezető szerint a szerb kormány szeptemberig megoldja az ezzel kapcsolatos problémát, az erről szóló törvénytervezet végleges változatát pedig napokon belül előterjesztik. Branislav Nedimović szerint a tervezet elkészítésekor ügyelnek rá, hogy az összhangban legyen az európai uniós szabályokkal, ugyanakkor határokat szabnának az eladás teljes liberalizációjának.
A részletek még nem ismertek, de jól értesült források tudni vélik, hogy a (külföldi) magánszemélyek esetében feltétel lenne, hogy legalább hét éve itt éljen Szerbiában, illetve hogy visszamenőleg legalább öt éve bizonyíthatóan mezőgazdasági tevékenységet végzett. Jogi személyek esetében alapfeltétel lenne, hogy legalább öt évre visszamenőleg szerepeljen a cég a Gazdasági Nyilvántartási Ügynökség névjegyzékében.
A SPEKULATÍV TŐKE AZ ALKALMAT VÁRJA
Szerbiában mintegy 5 millió hektár termőterület található, ebből 3,2 millió hektár megművelhető. A termőterületek mintegy 80 százaléka magánkézben van. Az állami földterületek mintegy 800 ezer hektárt tesznek ki. Az ágazat kivitele meghaladja az évi 2 milliárd eurót, a lakosság mintegy 17 százaléka mezőgazdaságból él. A tény, hogy a nemzeti jövedelemhez a szektor alig 10 százalékkal járul hozzá, arra mutat rá, hogy a mezőgazdasági termények feldolgozásában rejlő lehetőségekkel kevésbé tudunk élni.
Ami az aktuális földpiaci helyzetet illeti, a Telecskai-dombok környékén, fekvéstől és minőségtől függően, 3500 és 6000 euró között alakul a termőföld holdjának az ára. A Tisza mentén azonban egy hold földért akár 7000 és 16.000 euró közötti összeget is elkérnek. Magyarországon, a déli határ mentén, de Romániában és Bulgáriában is valamivel olcsóbb most a termőföld. Ennek fő oka, hogy a mi földjeink jobb minőségűek. Ugyanakkor tőlünk nyugatabbra akár 20–25 ezer eurót is elkérnek egy hold földért, Hollandiában pedig egy hektárért akár 45–60 ezer eurót is. Ennél a mi áraink jócskán alacsonyabbak.
Fontos szempont, hogy az Európai Bizottság többnyire fenyegetésként tekint a földet védő törvényekre. Szerintük ugyanis az ilyen korlátozások akadályozzák az EU alapelvét, miszerint a tőke, a szolgáltatások, az áru és az emberek szabadon áramolhatnak az Unión belül. A tapasztalatok szerint viszont a később csatlakozott kelet-európai országok azért bírálják folyamatosan Brüsszelt, mert tönkreteszi a mezőgazdaságukat. Az érintett országok egy sor új korlátozásokat tartalmazó törvényt vezettek be, hogy megvédhessék a mezőgazdasági termelőiket, valamint hogy szavatolják az ágazat túlélését és működését. Az EU bürokratái pedig azon aggódnak, hogy a korábbi kommunista országok véget vethetnek az egységes piacnak. Bulgáriában az Európai Bizottság szabálytalanságot állapított meg tavaly, miután elfogadtak egy olyan törvényt, miszerint a befektetőknek legalább öt évig helyben kell lakniuk, mielőtt földet vennének. Romániában az EU kifogásolta, hogy a szupermarketek termékkínálatának legalább 51 százalékban a helyi beszállítóktól kell származnia.
Ezért aztán nehéz megjósolni, esetünkben mi várható, milyen törvényt terjeszt be a kormány, és az EU hogyan tekint majd arra. Egyes információk szerint a spekulatív tőke máris „készenlétben” várja a földpiac esetleges liberalizációját. A termőföld olyan „jószág”, mely csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. Fokozott kereslet esetén nem lehet belőle többet gyártani. Éppen ezért nem is lenne szabad áruként tekinteni rá! Nem kellene megengedni, hogy spekuláció tárgyává váljék. A termőföld eredeti rendeltetése ugyanis nem lehetne más, mint a helyben élő lakosság életének és megélhetésének a biztosítása oly módon, hogy egészséges élelmiszereket termeljenek helyben, illetve azok alapanyagait, saját részre és kiviteli célokra is.
