A kőolaj kereskedelmével hatalmas vagyont összegyűjtött spekulánsok egyre nyugtalanabbak a piaci árfolyamok miatt. Sokan képtelenek a változásokat megbecsülni, s emiatt egyre többet veszítenek. A türelmetlenebbjei ezért sorra hagyják ott a piacot.
Az olajon megtollasodott befektetők többsége az év elején például arra számított, hogy a szaúd-arábiai és az oroszországi kitermelés visszafogása nyomán feljebb kúszik az évek óta igen alacsony árfolyam. Tévedtek, s emiatt jó nagyot buktak.
A kőolaj-kitermelő országok érdekvédelmi szervezete (OPEC) novemberben egyezett meg abban, hogy a tagok – a tavaly októberihez képest – 2017 első felében napi átlagban összesen 1,2 millió hordóval fogják vissza a kibocsátásukat. Az áremelkedés reményében később 11 másik állam is csatlakozott hozzájuk.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a drágulásból nem lett semmi, a pénzcsapon nem folyik több dollár az eddiginél. A kőolaj hordónkénti ára a világpiacon ugyanis jelenleg megközelítőleg ötven dollár, jóllehet néhány éve még a duplája volt.
Július végén ismét összeültek a megállapodásban érintett országok, hogy értékeljék az eddigi eredményeket. Az együttműködésüknek ugyanis eddig vajmi kevés hozadéka volt.
Az első néhány hónapban a kitermelés mérséklése szinte hibátlanul teljesült, ám a globális túlkínálatot így sem sikerült megszüntetni. Márciustól viszont már fellazult a fegyelem, alábbhagyott a kezdeti lelkesedés. Júniusban így már csak 75 százalékban sikerült végrehajtani a kitűzött célt.
A termeléscsökkentéstől várt tartós eredmények híján az OPEC és a kívülálló államok ezért július végén további lépésekre szánták el magukat. Ez aligha meglepő, hiszen egy részüknek a működése nagyrészt a kőolajeladásoktól függ; erre épül szinte az egész gazdaságuk és a költségvetésük.
A találkozó hatására felfelé mozdult ugyan a kőolaj ára, de csak egy kicsit, látványos emelkedésről szó sincs. Annak ellenére sem, hogy a világ egyik vezető olajhatalmaként Szaúd-Arábia megígérte: augusztustól nemcsak a kitermelését, hanem az exportját is jelentősen visszafogja (napi 6,6 millió hordóra).
Az exporttevékenység ellenőrzése azonban nem könnyű, mivel sok trükkel kijátszható. Akár úgy is, hogy egy-egy ország nyers kőolaj helyett finomított termékeket ad el a világpiacon.
Ha viszont a szaúdiak betartják ígéretüket, komoly nehézségekkel találhatják magukat szembe az OPEC-en belül és kívül is csökkenhet ugyanis a piaci részesedésük. Rijádnak ez főként a kelet- és dél-ázsiai országok piacain okozhat gondot, vagyis ott, ahol egyre több rivális igyekszik előnyösebb pozíciókat kiépíteni magának.
Kína és India a következő években egyre több kőolajat importálna. Kína az idei első félévben már 13,8 százalékkal több kőolajat vásárolt, mint egy évvel ezelőtt. Szaúd-Arábia azonban csupán fél százalékkal tudta növelni az oda irányuló exportját, miközben Angola 22, Oroszország pedig 11,3 százalékkal.
A szaúdiakat azonban nem csak a hagyományos kőolajtermelő országok fenyegetik a kínai piacon: az Egyesült Államok például megtízszerezte az oda irányuló olajexportját. Elsősorban az amerikai palaolaj-termelés felfutásának köszönhetően. Ez a fordulat egyébként jelentősen hozzájárult ahhoz is, hogy az OPEC és a vele szövetséges országok termeléskorlátozási akciója nem érte el az eredeti célt, vagyis a kőolaj árának jelentős növekedését. A számukra kedvező változásra – a jelek szerint – azonban még jó ideig várni kell.
