Mindenben engedett külföldi hitelezőinek a görög kormány. Így talán elkerülheti a teljes államcsődöt. A túlélést jelentő új mentőcsomagért cserébe azonban végre kell hajtania a hitelezők szigorú követeléseit, amelyek a lakosságnak nem tetsző megszorításokat is tartalmaznak.
No meg olyan egyéb „apróságokat”, amire a többség talán fel sem figyelt. Ezek közé tartozik egy privatizációs alap létrehozása, amibe Athénnak 50 milliárd eurót kell letétbe helyezni. Ráadásul a pénzt saját erőből kell előteremtenie: az állami vagyon értékesítéséből. Erre már korábban is kötelezettséget vállalt, de a privatizáció nagyon döcögve haladt az elmúlt években. Az állami vagyon értékesítéséből alig csordogált valamicske a kincstárba, holott már az előző tervben is több tízmilliárd eurós privatizációs bevétel szerepelt.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) épp a nyár elején számolta ki: 2011 óta a remélt 50 milliárd euró helyett mindössze 3 milliárdot hozott a konyhára a magánosítás, jóllehet bő négy éve, amikor a program kezdődött, még évi 10-15 milliárd euróban reménykedtek.
Az idén júliusban aláírt és a görög parlamentben már elfogadtatott legújabb megállapodás értelmében az állami vagyon értékesítéséből mindenképp elő kell teremteni az 50 milliárdot, a pénzt pedig egy külön alapban kell elhelyezni. Görög viszonylatban ez nem kis tétel: a bruttó hazai össztermék (GDP) csaknem egyharmada.
A privatizációs alap a megállapodás egyik legizgalmasabb eleme, olyannyira az, hogy működtetése csaknem meghiúsította a júliusi megegyezést a hitelezőkkel. Alekszisz Ciprasz kormányfő sokkal kisebb összeget szeretett volna jóváhagyatni, de azt is csak azzal a kikötéssel, hogy az alap teljes bevételét visszaforgatják a gazdaságba. Ezt nem sikerült elérnie, de azt igen, hogy görög ellenőrzés alatt működjön, amit Athén legfontosabb hitelezőjeként Németország az utolsó pillanatig ellenzett, de végül engedett. Így az új alap eszközeit a görögök kezelik, az EU szigorú felügyelete mellett.
Egyelőre azonban nem tudni, hogy pontosan mi és hogyan kerül a privatizációs kínálatba, s azt sem, milyen áron lehet majd hozzájutni egy-egy eleméhez. Annyi azért sejthető, hogy a „kosárba” olyan válogatott görög vagyonelemek – a féltett kincsek – kerülhetnek mint a repülőterek, kikötők, a vasúttársaság vagy épp a közműcégek. Eladásukból esetleg „csak” az üzemeltetési joguk értékesítéséből fizetné vissza a kormány a készülő harmadik mentőprogramba szánt (86 milliárd euró) hitel egy részét. Ezenkívül ebből a bevételből kellene elkülöníteni valamennyit a GDP 180 százalékát megközelítő hatalmas államadósság csökkentésére, a súlyos beteg bankszektor feltőkésítésére, és ha még maradna valamicske, azt gazdasági beruházás(ok)ra fordítanák.
Ha sikerül az 50 milliárd eurós privatizációs alapot „összekalapálni”, az ország hitelezői temérdek ingatlan vagyonhoz és vállalatokhoz juthatnak hozzá záros határidőn belül. A kínálatból ugyanis ők mazsolázhatnak, mások inkább csak álmodozhatnak a nagy üzletről.
