Sok görög bosszankodik a Sziriza minapi választási győzelme miatt, de főképp azért, mert a radikális baloldali pártszövetség, élén Alekszisz Ciprasz pártelnökkel, régi-új kormányfővel a nyáron olyan hitelmegállapodást hagyott jóvá, amelynek következményeit októbertől érzi meg a lakosság. A 86 milliárd euróval megtöltött új mentőcsomagért cserébe ugyanis megszorító intézkedések sora következik, ezek azonban nagyon kellemetlenül érintik majd a görögök többségét.
Az állam sem jár sokkal jobban. A hitelezők kötelezték a kormányt a rogyadozó bankok feltőkésítésére, de a költségvetési bevételek növelésére is, amit részben vagyontárgyai egy részének eladásából kell megvalósítania.
Athén ráadásul a privatizáció felgyorsítását is vállalta. Kényszerből természetesen, hiszen a beígért újabb 86 milliárd euró hitel biztos nem oldja meg súlyos pénzügyi gondjait.
A magánosítás felpörgetése ezért elkerülhetetlennek tűnik. Igaz, erre már korábban is ígéretet tett a kormány, de a teljesítéssel adós maradt. Ezúttal viszont már nem lehet mellébeszélni, mert a hitelezők ragaszkodnak az állami vagyon egy részének eladásához. Repülőterek, kikötők, ingatlanok, sőt szigetek is szerepelnek a „kiárusítási” listán.
Az utóbbiak iránt egyre nagyobb az érdeklődés, hiszen – nemzetközi összehasonlításban – meglehetősen olcsók. Sőt, az árak olyan alacsonyak, hogy akár befektetési célból is érdemes vásárolni a szigetekből, ugyanis idővel valószínűleg szép haszonnal lehet majd túladni rajtuk.
Görögországhoz csaknem hatezer sziget tartozik, de ezek jó hatvan százaléka inkább szirt, vagy lakatlan aprócska földdarab.
A helybeliek azonban rettenetesnek tartják a kormányzat privatizációs tervét. Sokan pedig elutasítják, hogy idegenek megvásárolják (ráadásul áron alul) a számukra a világot jelentő tengeri területeket. A feldühödött emberek azzal fenyegetőznek, hogy megakadályozzák az adásvételt, és az általuk gyarmatosításnak tartott szigetprivatizációt.
A szupergazdagok, befektetők és a spekulánsok azonban nemigen törődnek a szigeten élők aggodalmaival. Inkább az üzleti terven törik a fejüket, esetleg azon, hogyan alakíthatnak ki maguknak az új birtokukon egy nyugodt kis helyet, szép nagy villával. Válogatni van miből, az eladó területeket külön honlap sorolja fel.
A kormányzatnak óriási szüksége van bevételekre, s ebből a szempontból a privatizáció némi reménysugarat adhat, de az állami vagyon, így a szigetek egy részének kiárusítási ötlete nem népszerű a kontinentális lakosság körében sem.
A görögök azzal érvelnek, hogy a költségvetést biztosan nem segíti ki a bajból néhány sziget eladása. Az új kormány egyelőre nem vesz tudomást ezekről a megjegyzésekről, neki ugyanis fedezetet kell biztosítania a bérek és nyugdíjak folyósítására. Ezt pedig egyik-másik sziget eladásával akár meg is teheti, legalábbis egy ideig.
