A határon túlról való hazatelefonálás minden bizonnyal többletkiadással jár, ám nem mindegy, hogy mekkora az az összeg. Ezért érdemes utazás előtt alaposan áttanulmányozni a mobiltelefon-hálózatok árjegyzékeit.
A nyár kétségkívül az az időszak, amikor a legtöbben rászánjuk magunkat az utazásra, illetve ha tehetjük, megengedünk magunknak egy külföldi utat is. Lényegtelen, hogy valamelyik tengerparton való üdülés, vagy a külföldön élő rokonok meglátogatása-e a cél, a mobiltelefonunkat bizonyára nem hagyjuk otthon, hiszen a legtöbben nélküle még a pihenést sem tudjuk elképzelni. S ha használni kívánjuk a hazai számunkat külföldön, már előre készüljünk fel a megkerülhetetlen többletkiadásokra, amelyek a barangolásnak nevezett szolgáltatásokból, azaz a hazai számunk külföldi használatából fakadnak. Nagyon jó lenne, ha az utazást megelőzően tájékozódnánk saját szolgáltatónknál afelől, hogy az adott helyen mely szolgáltatásokat tudjuk majd igénybe venni: telefonálni és szöveges üzeneteket küldeni és fogadni bizonyára tudni fogunk, az igényesebb felhasználónak azonban manapság már szüksége lehet videohívások lebonyolítására, MMS üzenetküldésre, GPRS, EDGE vagy 3G internet-hozzáférésre is a készülékén, s a felsoroltak tekintetében már lehetnek változások.
Egyik alapvető dolog, ha külföldön tartózkodunk, hogy telefonunkban mindig nemzetközi formátumban (például +381...) mentsük el a számokat, a hálózati hívószám első nullája nélkül (+38163...), természetesen a hazaiakat is. Ebből semmi kárunk nem származik, még akkor sem, ha itthon vagyunk, viszont jelentősen le fogja egyszerűsíteni a dolgunkat idegenben, ahonnan csak e formátumú számként tárcsázva tudunk majd hazatelefonálni, SMS-t küldeni.
A barangolási díjak tekintetében lényegében igaz a megállapítás, minél messzebbre megyünk, annál magasabb az összeg a számlánkon. A hazai hálózatok némileg eltérő politikát követnek, amikor a roaming-árjegyzéket állítják össze, amíg a Telenort és a Vipet a leginkább az egységesítés jellemzi, addig az MTS-nél egy adott országon belül is vannak eltérések, attól függően, melyik hálózatra kapcsolódunk rá. A feltöltőkártyás (prepaid) ügyfelek esetében a Telenor és az MTS két lehetőséget is kínál: az olcsóbbnak számító, USSD Call Back-nek nevezett hívásmódot, amely során először egy rövid kód küldésével (a Telenornál ez a *123* kód, melyet a hívni kívánt szám és a # jel beütése követ, az MTS-nél pedig a *102* kóddal, majd a szám nemzetközi formátumával és végül szintén a # jellel), és az egyszerűbb, de drágább Camel hívásmódot, amelynek alkalmazásakor a megszokott módon, közvetlenül lehet tárcsázni. A számlás (postpaid) ügyfelek esetében ilyesmin nem kell gondolkozni, közvetlenül tárcsázzuk a nemzetközi formátumban bevitt számokat külföldről is.
Mielőtt útnak indulunk, feltétlenül érdeklődjünk az aktuális árak, a hívásmódok fennálló lehetőségei felől. Elképzelhető ugyanis az, hogy az alapvető díjszabásoktól eltérően egy adott országban, annak partnerhálózatán keresztül szolgáltatónk időközben jelentősen elfogadhatóbb díjakat vezetett be.
