A jövő év elejétől érvényét veszíti az a határozat, mely tiltja a kőolajszármazékok Szerbiába történő behozatalát, s kizárólag az eurodízel üzemanyag importját teszi lehetővé. A határozat már néhány éve védi a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) monopóliumát.
A hazai kőolajpiac liberalizációjáról szóló határozat tulajdonképpen ezért született meg: hogy megőrizze a NIS-t az esetleges konkurenciától, s biztosítsa, hogy a rendelkezés hatályossági ideje alatt a vállalat elvégezze a szükséges korszerűsítéseket, fejlesztéseket, vagyis, hogy a megszabott idő lejártakor, felkészülten, európai, jó minőségű üzemanyagot előállítva tudja fogadni a versenytársakat.
A hazai piacra, így, már évek óta, csupán a nyers kőolajat szállíthatják be a vállalatok, s függetlenül attól, hogy a NIS-e a beszállító, vagy valamely más cég, mindenképp a NIS kőolaj-finomítóiban dolgozzák fel azt – a piaci versenynek tehát még csak kezdetleges formája se jöhetett létre a közelmúltban.
Már megkezdődtek a találgatások, mi fog változni a hazai üzemanyagpiacon január elsejétől, a piac liberalizációjának az indulásakor. Egyesek olcsóbb, mások jobb minőségű üzemanyagot várnak a változástól, a legderűlátóbbak mindkettőt remélik. A legtöbben az eurodízel jelenlegi példájára alapozva fogalmazzák meg pozitív elvárásaikat, melynek ára alacsonyabb a kormány által engedélyezett legmagasabb értéknél. Ugyanez viszont nem mondható el a benzinről, melyet minden egyes alkalommal, előbb vagy utóbb, a lehető legmagasabb fokra emelnek. A konkurencia mindig jót tesz az adott áru minőségének is, hiszen valamennyien a legjobbat akarják a vevőnek nyújtani.
Nehéz lenne megjósolni, bekövetkeznek-e, s ha igen, milyen gyorsan következnek be a várva várt változások. A NIS-nek mintegy ötszáz benzinkútja van országszerte, s ez kétségkívül megfelelő alapot jelent a verseny indulásához. Magánkézben összesen mintegy négyszáz szerbiai töltőállomás van: a Lukoil, az OMV és a Mol kutak száma együttesen 280.
A Szerbiai Kőolajipari Vállalatban azt állítják, készen állnak a 2011-es piaci feltételekre, s nem tervezik kérvényezni a még érvényben lévő behozatali tilalom meghosszabbítását. Erre egyrészt okot adhat az előbb említett benzinkutak számának adata is, másrészt az is, hogy a magánkézben lévő benzinkutak jelentős része továbbra is szerződéses viszonyban áll a NIS-szel, melyek nem szűnnek meg az év elején. A magánbenzinkút-tulajdonosok országos egyesülete már tárgyalásokat is kezdett a kőolajipari vállalattal az üzleti kapcsolatok folytatásáról, azok feltételeiről, mert, mint mondják, ha sikerül megegyezniük, nem lesz okuk váltani. Különösebben tehát nem kell tartania a NIS-nek a kezdetben a konkurenciától, hiszen az mindenképp gyengébb lesz, a későbbiekben pedig már a vállalat jó vagy rossz üzleti politikáján múlik minden. Persze, a fogyasztó szempontjából az csakis pozitív lehet, ha egy adott ágazat piaca garantálja a szabad kereskedés, verseny feltételeit. A benzinkutak esetében ez már nem mondható el, elkerülhetetlen, hogy a közel ezer hazai töltőállomás egy része alulmaradjon a versenyben.
Az elmúlt napokban hallani lehetett a médiában olyan véleményeket is, melyek szerint az állam még nem teljesen készült fel az importzárlat feloldására, s nem lesz a liberalizációból egyelőre semmi. A szakértők azonban ezt a lehetőséget gyorsan elvetették, hiszen, mint mondják, Szerbia a CEFTA-egyezmény aláírásával is elkötelezte magát e lépés megtételére. Előfordulhat azonban, hogy a piac felszabadítása, úgymond, fokozatosan, lépésről lépésre fog majd végbemenni, előbb csak meghatározott kőolajszármazékok behozatalát lehetővé téve. Lehet, hogy ez lesz a rosszabbik megoldás, mégis, ezzel is, visszafordíthatatlanul beindulhat a kőolajszármazékok hazai piacának végleges liberalizációja.
