A 2004 és 2006 közötti CARDS szomszédsági program keretében a magyarországi–szerbiai vállalkozásoknak köszönhetően mintegy 4 millió euró értékben valósulhattak meg fejlesztési projektumok. 2006 után a CARDS helyét átvette a határon átívelő támogatási program, az IPA, melynek keretében eddig 18,5 millió eurót tudtak lehívni a magyar–szerb közös projektumok.
Arról, hogy milyenek az eddigi tapasztalatok, s mire kell ezen a téren az előttünk járó magyar félnek felhívnia az uniós procedúrákban még kevésbé jártas hazai partnerek figyelmét, Csáki Mihály , a magyar kormány által még 1993-ban létrehozott Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Ügynökség (ITD Hungary) regionális menedzsere tartott előadást tegnap az Újvidéki Vásár Master Központjában. Mi elsőként arról kérdeztük, melyek azok a tapasztalatok, amelyekre itthon a legnagyobb szükség van, s melyek a legszembeötlőbb hiányosságaik a hazai önkormányzatoknak az IPA-program megpályázásakor.
– Magyarország már több mint egy évtizede, úgymond, benne van a pályázatírási munkamenetben. Számos olyan hivatásos ügynökség létezik, melyek kizárólag a pályázatok követésével és azok megírásával foglalkoznak. Kétségkívül ezek a tapasztalatok számítanak a legértékesebbnek itt Vajdaságban, ahol a pályázatírás mint profil még kialakulófélben van, s magánszemélyek végzik azt a leggyakrabban. A legnagyobb gond az, hogy nincs megfelelő szakkáder a jó pályázatok megírásához. Ez az – nevezzük úgy – új szakma multifunkcionális tudást igényel, egy ember tehát képtelen elvégezni. Egy teljes csapatot kell felállítani, melynek tagja kell legyen egy jó jogász, egy jó közgazdász, szociológus is. Hozzá kell szoknunk az európai szabályokhoz, ha eredményesek akarunk lenni.
– Mekkora kerettel rendelkezik a Magyarország és Szerbia közötti IPA-program, s mennyire nevezhető sikeresnek a keret kihasználtsága?
– A 2007–2013-as periódus pályázati forráskerete 50 millió euró körül van. Az a probléma, hogy a jóváhagyott keret nagy része nem kerül át végül sikeres projektekhez, minden országra egyaránt jellemző, ez volt a helyzet Magyarországon is. Nincsenek meg azok a képzett csapatok, melyek a megadott határidőben életképes projekteket tudnának letenni az asztalra.
– Sokan azért legyintenek az IPA hallatán, mert a pályázónak már eleve rendelkeznie kell a befektetendő pénzzel, melyet aztán a program végül utólag kifizet.
– A kezdők, magánvállalkozók, kis cégek azon elképzelése, hogy közeledve az unióhoz, könnyedén megszerezhetővé válnak majd a segélyek, s talpra állhatnak a vállalatok, téves felfogás volt. Sokak számára valóban szomorú feleszmélésként hatott, amikor rájöttek arra, hogy az IPA azoknak van kitalálva, akik már sikeresek, eredményt is fel tudnak mutatni.
– Miben tud segíteni a befektetési ügynökség?
– Két aktuális IPA-projektünk van, az egyiket a vajdasági VIP (befektetésserkentő) Alappal közösen végezzük, melynek lényege a községek pályázatfigyelési és -írási felkészítésében van, a másik pedig a kis- és középvállalkozásoknak segít partnert találni a határon túl közös projektek indításához.
