A lízingcégek hazai egyesületének adatai szerint az elmúlt hét év alatt mintegy hatvanezer gépkocsilízingre vonatkozó hosszú távú bérleti szerződést kötöttek a szerbiai polgárok. Az elmúlt három évben a nehéz gazdasági körülmények és a polgárok elszegényedése következtében a szerződésben foglaltak megszegése miatt folyamatosan növekszik az elkobzott gépkocsik száma, s az említett időszakban 1600 esetben folyamodtak ehhez a megoldáshoz a lízingszerződést nyújtó hazai vállalatok, azaz a lízingbeadók.
Néhány évvel ezelőtt sokaknak úgy tűnt, virágkorát kezdi élni a lízing Szerbiában, ám mára bizonyossá vált, hogy korántsem igazak az efféle pozitív jóslatok, vagy esetleg hamarabb véget ért ez a virágkor, mint ezt annak idején hinni lehetett. A képlet valóban egyszerűnek tűnt: az ügyfél aláírja a szükséges papírokat, s máris a volán mögé ülhet. Ki ne élne egy ilyen kedvező lehetőséggel? A hitel feltételei mindenesetre jobbak, csakhogy a gépkocsi a meghatározott számú részlet törlesztéséig csupán bérlet tárgya, melyet a lízingbeadó – a szerződésben meghatározott feltételekkel összhangban – gondok esetén bármelyik pillanatban visszavehet a lízingbevevőtől, azaz a néhány esetben könnyelmű döntést hozott, vidáman volán mögé huppant polgártól. A lízingfeltételeket meghatározó törvény szerint a lízingcégnek jogában áll visszakérni a lízing tárgyát – akár gépjárművet, akár más értéktárgyat –, ha a lízingbevevő sorrendben a második részlet törlesztéséről is „megfeledkezik”. A gyakorlatban, szerencsére, ez másként működik, ritkán történik meg, hogy azonnal ilyen drasztikus lépéshez folyamodnak a lízingbeadók, az esetek döntő többségében megpróbálnak az ügyféllel megegyezni az elmaradt részletek törlesztéséről, illetve a szerződés módosításáról. A nagyobb gond, mint arról korábban már írtunk, hogy az egyszer visszavett gépkocsi többé nem szerezhető vissza, s az elkobzott járművekért korábban fizetett részleteket bérleti díjként kezelik, ami nem jár vissza. Ezenkívül a gépkocsielkobzás „reális” költségeit is felszámolják...
Az utóbbi időben azonban nemcsak a régi kocsik visszavétele növekszik, hanem az újak iránti igény is valamelyest csökken. Hazánkban tavaly 14,5 ezer szerződést kötöttek, az idén novemberig viszont 12 ezret. Bojan Baša, a lízingcégek hazai egyesületének elnöke az említett adatokkal kapcsolatban annyit közölt, hogy nem meglepőek. Szerbiában jelentős mértékben csökkent a fizetőképesség, egyre többen maradnak munka nélkül, s mindez óvatosságra inti még azokat a polgárokat, cégeket is, akik esetleg a jelen pillanatban anyagilag fedezni tudnának egy lízingszerződést.
A hazai lízingpiac jövője, sokak szerint, veszélyben forog. Valószínűleg ezt érzik a lízingbeadók is, s ez az egyik oka annak, hogy az államtól kérik az ingatlanok lízingelési lehetőségének megteremtését. A kérelem jóváhagyása még folyamatban van: a Szerb Nemzeti Banknál rábólintottak a lakáslízing ötletre, de még számos jogszabályt kell módosítani ahhoz, hogy az efféle üzletek lehetővé váljanak. A törvények módosításainak elfogadása pedig – ismerve a hazai képviselőház munkamenetét – el fog tartani egy ideig. A vélemények megoszlanak abban a tekintetben, jó vagy rossz lépés lesz-e ez, de mivel semmi sem kötelező, a többség úgy véli, miért ne? Csupán az a kérdés, hány olyan esetről lehet majd hallani, hogy a szerződés megszegése miatt teszik ki a szűrét a lízing egyszerű „használójának”.
