A gazdasági krízis kezdete, 2008 szeptembere óta – a külső szemlélő perspektívájából – nagyjából ugyanaz a forgatókönyv szerint alakul a Szerb Nemzeti Bank (SZNB) dinárárfolyammal kapcsolatos pénzpolitikája: bizonyos ideig tűr, aztán elsápadva veszi tudomásul, nagyobbat is zuhanhat a védenc, mint gondolni lehetett, s ilyenkor gyorsan elad néhány millió eurót a devizatartalékokból, hogy valamelyest megzabolázza a szabadesést. Ezt követően, általában, megint jön egy hosszabb-rövidebb ideig tartó stabilitási, netán halovány erősödési pillanatsor, melyet megint csak a gyengülés, a zuhanás, majd az SZNB-féle beavatkozás követ...
A közvélemény hangos azoktól az adatoktól, melyek szerint a központi bank a válságos idők beálltát követően mind a mai napig mintegy négymilliárd euróval védte meg a dinárt a túlzott visszaeséstől, illetve ennyivel károsította meg az állam devizatartalékát – már ki melyik meglátást részesíti előnyben. Csak az idén, 2,3 milliárd eurótól szabadult meg, tavaly ennél jóval visszafogottabban viselkedhetett, ugyanis csupán valamennyivel több mint 600 millió euró bánta a hazai pénznem gyengélkedéseit. Két évvel ezelőtt, 2008 utolsó hónapjaiban is termékeny devizaeladási periódusát élte a nemzeti bank, akkor 800 millió eurót áldozott fel a dinár gyors gyengülése okozta hirtelen ijedtségében.
Azt persze már nem lehet, vagy nem érdemes kiszámolni, mennyit kellene adnunk egy euróért, ha ezek az intervenciók nem lettek volna. Bizonyára jóval többet, mint manapság. De még akkor is jogos a kérdés, hogy gazdaságilag megérik-e ezek az intézkedések a pénzüket, nem kellene-e visszafogottabban kezelni a devizatartalékokat. Egyes elemzők szerint egyszerű a kérdésre a válasz, ha azt vesszük figyelembe, mennyire sikerült ezekkel a lépésekkel kordában tartani a dinárt. Nem igazán sikerült. A krízis kezdete óta a hazai valuta 41 százalékot veszített értékéből, 2010 januárjától számítva tíz százalék feletti az árfolyamgyengülés.
Hogy mi vár a dinárra a jövőben, arra legjobban maga a bankkormányzó világított rá egyik nyilatkozatában. Dejan Šoškić közölte, a dinár árfolyamának nincsenek olyan pontosan definiált határai, melyek esetleges megközelítésekor a központi bank azonnal reagálna. Mint mondta, az SZNB mindenkor figyelembe veszi azt is, milyen hatással lehetne a dinár további gyengülése az ország gazdasági helyzetére. Ugyanakkor emlékeztetett, a dinár rezgései még mindig nem olyan nagy méretűek, mint a régió más országaiban használatos valuták árfolyam-ingadozásai.
Nemrégiben növelték az irányadó jegybanki alapkamatot, ami egyike a leggyakoribb inflációellenes intézkedéseknek, s az SZNB e lépését a nemzetközi pénzintézetek is jónak tartották. A bankkormányzó kilátásba helyezte, hogy a jövőben is élni fognak minden lehetőséggel, mellyel szavatolni tudják a makrogazdaság kiegyensúlyozottságát, valamint az infláció és az árfolyam stabilitását.
Mindennek ellenére a jóslatok nem kecsegtetnek túl jó adatokkal: a közgazdászok szerint az idén ugyan már nem várható jelentősebb árfolyamgyengülés, s ezt az évet „megússzuk” 107–109 dináros középárfolyammal, de jövőre elkerülhetetlenül folytatódik a dinár gyengülése, s az euró eléri a 115 dináros szintet.
