Az elmúlt napok mérlege a következő: ingyenes törvényesítés nem lesz, de néhány napig legalább megint, sokadszor, elcsodálkozhatott a közvélemény azon, milyen könnyen meg lehet valamit ígérni, s aztán milyen könnyen meg is lehet az egészet cáfolni.
Igaz, Oliver Dulić környezetvédelmi és területrendezési miniszter ingyenesnek ígérte, mégsem lesz az az illegálisan felépített létesítmények legalizálása, a minisztériumnál ugyanis, nem sokkal Dulić kijelentése után, meg is cáfolták azt.
Az ingyenes legalizálás hírére először a helyi önkormányzatok rettentek meg. Azok ugyanis, történetesen, éppen ebből a pénzből élnek, az önkormányzati költségvetések még kifejezettebb gyengélkedéséhez vezetne csakhamar egy ilyen grátisz-kampány. A legalizációért fizetendő pénz az önkormányzatnak az infrastrukturális fejlődéshez kell, mondták el a napokban többen is, például ahhoz, hogy a polgárok házaikat leaszfaltozott utcákban építhessék fel. Ezt követően a közgazdászok kezdték hallatni hangjukat, mondván, fel lehet tenni a kérdést, mi számít ma kifizetődőbbnek Szerbiában: rendszeresen fizetni az adót, építkezési illetékeket, vagy illegális építkezni, s várni egy ilyen állami „akcióra“, majd ingyen törvényesíteni az addig törvénytelennek számító épületet.
Dulić, mellesleg, nem csupán arról beszélt, hogy bérmentve legalizálhatnak majd azok, akik ma még bölcsen hallgatnak ingatlan-tulajdonukról, hanem arról is, hogy azok, akik már esetleg ugyanezért fizettek, mindenképp „kompenzációban“ részesülnek. Erre a mondatra még nagyobb hévvel reagáltak a községek, mondván, arra végképp nincs pénzük, hogy mindenkinek visszafizessék a legalizáció díját, Dulić pedig arról nem ejtett szót, hogy a minisztérium esetleg magára vállalná ezt a kötelezettséget. Talán éppen emiatt a mondat miatt „szakadt el a film” a miniszter helyettesénél is.
A B92-nek magyarázkodva Aleksandra Damnjanović Petrović előbb megpróbálta „átértelmezni“ főnöke korábbi mondatait, mondván a miniszter, minden bizonnyal, arra gondolt, hogy sokkal kedvezőbb áron, mondhatni nagy árleszállítások mellett lehet majd a törvény útjára állítani a nem oda állított objektumokat, de csakhamar, mintegy elállva ettől a szándékától, a lényegre tért, s kimondta: tudják, Dulić miniszter úr nem jogász, én viszont az vagyok, így mindenki bátran elhiheti, ha mondom, nem lesz az ingyenes legalizációból semmi, mert az egyszerűen nem lehetséges...
Ebbe a mondatba körülbelül a következők voltak beleágyazva: a miniszternek fogalma sincs róla, tulajdonképpen mit jelentett ki, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem igen ért ahhoz, amiről beszélt, s nekem most valahogyan okvetlenül mentenem kellene a helyzetet, de magam sem tudom, hogyan!
Mindezek után a mérleg a következő: ingyenes törvényesítés nem lesz, de néhány napig legalább megint, sokadszor, elcsodálkozhatott a közvélemény azon, milyen könnyen meg lehet valamit ígérni, s aztán milyen könnyen meg is lehet ugyanazt cáfolni. Az egyedüli probléma, hogy korántsem olyan megbocsátható ígéretekről van szó, mint például, egy család esetében az, hogy pontosan mi is lesz majd vacsorára... Inkább olyan ígéretek ezek, mint az, hogy lesz-e egyáltalán vacsora...
