Azok a vállalatok és magánszemélyek, amelyek/akik annak idején devizaalapú hitelt vettek fel valamelyik banktól, az utóbbi napokban igencsak meglepődtek, s sokan minden bizonnyal gondba is estek. Tekintettel arra, hogy a hitelező pénzintézmények 80 százalékában euróban tartják számon az ügyfél adósságát, s ugyanígy számolják el a havi törlesztési részletet, a dinár értékének folyamatos és nem is kisméretű csökkenése jócskán megnövelte az érintett vállalakozók és polgárok terhét.
A hét elején az európai valuta középárfolyama átlépte a lélektani 110 dináros határt. A Szerbiai Nemzeti Bank igyekezett ugyan bizonyos ellensúlyt teremteni a deviza iránt megnövekedett keresletnek, de az a 30 millió euró, amit a bankközi forgalomban piacra dobott, jóformán semmit sem enyhített a dinárra gyakorolt nyomáson.
Ennek ellenére a jegybank első embere folyamatosan azt szajkózza, hogy „nincs nagyobb gond” és a dinár értéke csak átmenetileg él át bizonyos válságot. A hétköznapi ember azonban egészen mást tapasztal. A közszükségleti cikkek ára, amolyan apró léptekkel, de folyamatosan emelkedik, a hivatalosan bevallott inflációs ráta is átlépte a tervezett százalékot, tehát a keresetek és a nyugdíjak vásárlóértéke nem kis mértékben leapadt.
Ha hosszabb távra tekintünk vissza, láthatjuk, hogy az utóbbi három és fél év alatt csaknem megfeleződött a dinár értéke az euróhoz viszonyítva. Az európai valutáért ugyanis 2008 nyarán 78,5 dinárt kellett fizetni, napjainkban pedig egy euró valamivel több mint 110 dinárt ér. A különbség 40 százalék. Ez az árfolyam-elmozdulás igencsak kedvező a nagyobbrészt kivitelre termelő vállalatoknak, de nem téveszthetjük szem elől, hogy Szerbia sokkal többet importál, mint amennyi kivitelének értéke. Tehát az utóbbi negyven hónap alatt hatalmas veszteséget könyvelhetett el.
A szakemberek szerint, a politikusok kincstári derűlátása ellenére, aligha várható a hazai valuta erősödése, tehát okkal kell számolnunk azzal, hogy ezen a téren még nem értünk a gödör aljáig. Nagy a valószínűsége annak, hogy a következő négy hónapban nem lesz a jelenleginél is komolyabb árfolyamcsökkenés, mivel közelednek a választások, s bármi áron fenn kell tartani a stabil életszínvonal illúzióját. De mi következik a választások után?
Ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy mi idézte elő a dinár értékcsökkenését. A kérdés bármennyire összetett, mégis egyszerű. Az ország, és ezzel együtt a gazdaság tekintélye már nem a régi. Eladósodásunk vészesen közelít bennünket a kevésbé megbízható államok csoportja felé. Másrészt kétségtelen, hogy nagyobb mennyiségű friss pénz beáramlására nem lehet számítani, hiszen már alig van olyan (nagy)vállalat, amit privatizálni lehet, vagy egyáltalán akar a kormány. A külföldi tőke most egyébként is kivár, hiszen nem tudni, hogy ki kerül fölénybe a májusban esedékes választásokon. Mondjuk ki nyíltan: ha a jelenlegi, csak szavakban európai irányultságú ellenzék veszi át a hatalmat, aligha várható, hogy tódulni fog Szerbiába külföldről a pénz.
A másik lehetőség, legalábbis elvileg, hogy az ország újabb hiteleket vegyen fel. A megbízhatósági tényező azonban erősen kihat a nemzetközi pénzintézmények irántunk való viszonyulására. Más szóval, egyre magasabb kamat mellett juthatunk hitelhez, s félő, hogy belátható időn belül képtelenek leszünk törleszteni az adósságunkat.
Hosszú távon ugyan lehetőség van arra, hogy megszilárduljon a gazdaság, egyensúlyba kerüljön a fizetési mérleg, és az államadósság is a tervezett és nemzetközileg elfogadott keretek közé szoruljon. Ennek megvalósulásához a meg sem kezdett reformok viszonylag gyors és hatékony végrehajtására és a közfogyasztás látványos csökkentésére lenne szükség. Kétségtelen ugyanis, hogy az állami adminisztráció a szükségesnek a többszörösére duzzadt, s bármennyire is alacsonyak ott a fizetések, rengetek pénzt emésztenek fel.
A logika szerint egyébként elsősorban azzal lehetne megállítani a dinár értékének hanyatlását, ha a devizatartalékok terhére egyre nagyobb összeggel egyensúlyoznák a helyzetet, de ez a nagyobbik rossz. Ha ugyanis elapad Szerbia tartaléka, akkor a jelenlegi gazdasági erejével az ország gyakorlatilag sehol sem lesz.
És a lejtmenet még meredekebbé válik.
