Néhány évvel ezelőtt a zentaiak (is) fejcsóválva vették tudomásul, hogy a városban úgy elszaporodtak a bankok, mint a gombák eső után.
–Ki fogja ezeket „eltartani”? – hümmögtek, de válasz senkitől sem érkezett.
A kérdés annál is inkább jogos volt, mert a szocializmus megszűnésével egyre másra csukták be kapujukat a gyárak, s a munkahelyek ezrei szűntek meg. Egyértelmű volt tehát, hogy a fizetésükhöz valamelyik bankban nyitott számlájukon keresztül hozzájutó dolgozók száma katasztrofálisan csökkent, teát az újonnan nyílt bankfiókoknak alig volt esélyük saját betétesek toborozására. Az emberek ugyanis megszokták, hogy a „bejáródott” két bank egyikébe mennek, s az újakat jószerivel észre sem veszik. Az egykori monopol helyzet azonban egyes banki dolgozókat olyannyira „felbátorított”, hogy magatartásukkal valósággal elűzték ügyfeleik egy részét, akik találomra választottak másik bankot.
Semmivel sem más a helyzet országos szinten. Szerbiában jelenleg ugyanis nem kevesebb, mint 31 bank képviselteti magát, de az idő múlásával kiderült, hogy nem lehet mindegyik életképes. Bizonyos információk szerint ugyanis egyharmaduk veszteséggel dolgozik, s egyeseknél már az igazgatóság is azon töpreng, hogy megválik ezektől a kirendeltségektől, fiókoktól. Pedig az ott dolgozók nagy része valóban mindent megtesz létjogosultságának igazolása érdekében, de hiába zaklatják telefonon, vagy más módon a találomra kiválasztott polgárokat, az egyik napról a másikra élő emberek nem hajlandók hitelt felvenni. Sokuknak egyszerűen nincs rá szüksége, legtöbben azonban a hitelfeltételek, főleg a kamatláb hallatán, megköszönve, vagy meg sem köszönve a tájékoztatást, lecsapja a telefont.
Az egyre súlyosbodó körülmények ellenére a tavalyi év első kilenc hónapjában a Szerbiában ügyködő bankok több mint 25 milliárd dinár hasznot könyvelhettek el. Legnagyobb részüknél tehát – egyelőre – nincs szükség tőkeemelésre.
A szakemberek szerint azonban a további kilátások aligha felelnek meg a kis bankoknak, tehát mindenképpen itt is érvényesülni fog a vízi élet szabálya: a nagy hal lenyeli a kis halat. Márpedig egyes pénzintézetek a piacnak mindössze 1-3 százalékára számíthatnak. A nagyobb „falatokra” már rég rátették kezüket a nagyobb bankok.
A pénzügyi szektorban dolgozók szerint a „kis halaknak” két lehetőségük van: vagy beolvadnak egy nagyobb rendszerbe, vagy egyszerűen kivonulnak a szerbiai piacról. Ezt ők természetes folyamatnak tartják, hogy számukra sem kétséges, hogy sem a lakosság létszáma, sem a gazdaság ereje nem igazolja a sok kis és gyenge bank létezését.
Várható tehát, hogy két-három éven belül csak a legerősebbek maradnak talpon, a többiek pedig, ilyen, vagy olyan formában eltűnnek a pénzügyi tevékenység süllyesztőjében.
