Huszonhat hónappal ezelőtt 95 dinár volt az euró középárfolyama, majd az utána következő két hónapban 1-2 dinárral emelkedett. Következett negyed év stagnálás, majd 2010. június 1-jén az addigi 98-ról kevés híján 102 dinárra ugrott. Attól fogva fél éven át folyamatos volt az árfolyam-növekedés.
Tizennégy hónappal ezelőtt 106 dinárt ért az euró, tavaly májusban három dinárt zuhant, júniusban pedig 96 dinárra csúszott vissza. Akkoriban a politikusok tele szájjal bizonygatták, hogy ez az alacsony árfolyam a kormány kiváló gazdaságpolitikájának az eredménye, hiszen a válság közepén a nemzetközi valutapiacon a dinár értéke gyorsabban növekedett, mint az euróé, holott Szerbiában az infláció háromszor nagyobb volt, mint az EU-ban és gazdasági növekedéssel sem dicsekedhettünk.
Talán mondani sem kell, hogy mindazok a vállalatok és magánszemélyek, akiknek euró alapú bankhitelük volt, örültek a helyzet ilyetén való alakulásának, hiszen a tervezettnél kisebb összegű dinárral törleszthették havi kötelezettségüket. Akkoriban sokan azt hitték, hogy ez az állapot tartós lesz, s akár egy újabb bankkölcsönnel is megfejelhetik eladósodottságukat.
Velük ellentétben az exportőrök fogták a fejüket, hiszen a külföldre szállított áruért kapott deviza dinárértéke nem ritkán arra sem volt elég, hogy veszteség nélkül tovább folytathassák a termelést. Ennek jószerivel természetes következménye a gazdasági növekedés lassulása, illetve megszűnése, ami lényegében egy ördögi kör kezdetét is jelentheti.
Ha az ember egy problémát igazán meg akar oldani, legjobb, ha visszamegy a gondok gyökeréig, hiszen csak azok orvoslásával lehet hosszú távú eredményt elérni. Ebben az esetben is ezt kellene vizsgálni.
A különféle sajtóhírek szerint mindennek a hátterében a politika áll. A jelek szerint ugyanis a jelenlegi bankkormányzónak a kormány részéről a munkájába való beavatkozással kell(ett) számolnia. Annak idején ugyanis a miniszterelnök arra szólította fel Radovan Jelašić korábbi bankkormányzót, hogy a Szerb Nemzeti Banknál levő devizatartalékok egy részét fordítsa a gazdaság fellendítésére. Ő azonban erre nem volt hajlandó, hiszen mint rutinos pénzügyi szakember, tudta, hogy ilyesmire a világon eddig sehol sem volt példa, s ha megtenné, igen komoly csapást mérne Szerbia pénzügyi rendszerére. Mivel a miniszterelnököt erről nem tudta meggyőzni, fogta a kalapját és nemcsak a jegybankot, de Szerbiát is elhagyta.
Mivel az ország gazdaságát irányítók eleddig nem tudtak megfelelő receptet találni a társadalmi termék növelésére, viszont folyamatosan a munkanélküliség csökkentéséről beszéltek (teljesen alaptalanul), az ár elkapta a dinár árfolyamát, s most már eljutottunk addig a pontig, hogy komoly szakemberek állítják: senki sem képes biztonságosan megjósolni, mit hoz a holnap.
Aki figyelemmel kíséri a komoly szakemberek ezzel kapcsolatos nyilatkozatait, nagyobb hozzáértés nélkül is megállapíthatja, hogy már az elkövetkező, a választásokig tartó időszakban sem lehet javulásra számítani. Utána pedig…
Ne adja az Isten, hogy igazuk legyen egyes vállalkozóknak, akik azt állítják, hogy az euró valós árfolyama már jelenleg is 150 dinár. Erre vonatkozó véleményük és meggyőződésük őszintesége azonban megkérdőjelezhető, hiszen ők azt szajkózzák, ami nekik megfelel(ne). Arra azonban semmiképpen sem számíthatunk, hogy az európai valuta dinárban kifejezett ára ismét visszazuhan 100 dinár alá, hiszen tavaly júniusban is csak mesterségesen tudták elérni a néhány dináros csökkenést, aminek már most tapasztalhatjuk az árát.
Lehet, hogy kevésbé lett volna fájdalmas, ha már akkor, sőt azt megelőzően is a kormány a helyzet tárgyilagos felmérése után őszintén „vallott volna”, és nem ámítja a polgárokat a jobb jövő reményével.
Persze, most ugyanezt teszik nemcsak ők, hanem az ellenzékiek is. Aki képes paraszti logikával gondolkodni, majdhogynem felfordul a gyomra, amikor a pártvezére(cské)ket hallgatja, amint a választási kampány hazudozásaiban majdani elképesztő beruházásokról, sok tízezer munkahelyről, kisebb adóról, magasabb életszínvonalról beszélnek.
Ugyanúgy hencegnek saját (nem létező) Kánaánt teremtő képességeikkel, mint a jelenleg regnáló vezetés.
Félő, hogy annak is mi fizetjük meg az árát.
