A jelen pillanatban a környezetvédelmi minisztérium jóváhagyásával az országban egyetlenegy licenccel működő vállalat létezik, mely az elektronikus hulladék begyűjtésével és újrafelhasználásával foglalkozik, mégpedig a belgrádi SE Trade. Az üzemben lehetőség van a nyomtatók, vasalók, rádió- és tévékészülékek, monitorok, számítógépes alkatrészek stb. újrahasznosítására, melyekből meglehetősen sok vesztegel a gyár udvarában a művelet elvégzésére várva, melynek során az akár több évtizedes életkort megért berendezésekből újrafelhasználható alumíniumot, vasat, műanyagot, rezet és acélt választanak ki. Az így keletkezett nyersanyagokat az említett vállalat a hazai piacon értékesíteni is tudja, melyek ezáltal újabb és újabb készülékek gyártásában vesznek részt.
HOGYAN MŰKÖDIK?
Maga az újrafeldolgozást végző berendezés 6 tonnát nyom. Az ún. bontógépbe, mely az egymással történő ütköztetések módszerét alkalmazva bontja részekre a készülékeket, egy futószalagra kézileg helyezik fel a legfeljebb 30 kilogramm tömegű tárgyakat. A bontógépből az immár darabokra szedett berendezések a rezgőszitába érkeznek, ahol az apróbb darabok és a por elválasztódnak a nagyobbaktól. Ezt követően a berendezés mágneses része újabb szelekciót végez – a mágnesességgel rendelkező részecskék egy másik szalagon futnak tovább. A munkások a folyamat végén a különálló futószalagokon manuálisan különítik el egymástól a tiszta nyersanyagokat. Egy óra leforgása alatt két tonna hulladék dolgozható fel, melynek 93-95 százaléka újrafelhasználhatóvá válik.
A műszaki hulladék feldolgozása miatt fizetendő illeték bevezetését igen kedvezőtlenül fogadták a gyártók és forgalmazóik egyaránt – az eredmény pedig, mint mindig, most is a műszaki cikkek árainak emelkedése lett. Elmaradt azonban a megfelelő magyarázat, a polgárokkal senki sem közölte, hogy a gyártók visszatéríthetik a kifizetett illeték összegét, s hogy az állam az illetékek révén begyűjtött pénz segítségével a hulladékfeldolgozási iparág fejlesztéséhez, ezáltal új munkahelyek létesítéséhez, a szelektív hulladékbegyűjtés fejlesztéséhez, oktatói jellegű projektumok finanszírozásához kíván jelentős mértékben hozzájárulni, s mindennek, azaz a hulladék egy fejlettebb szinten történő kezelésének, valljuk be, tényleg itt volt már az ideje.
KILÓNKÉNT 20 DINÁR
Az elképzelések szerint a régi használhatatlan elektromos és elektronikus berendezéseket a polgárok majd felkínálhatják azoknak a cégeknek, melyek ezen cikkek újrahasznosításával foglalkoznak. Az előzetes becslések szerint a kapott összeg körülbelül a környezetvédelmi illeték nagyságrendjét fogja követni. Nebojša Vraneš, a jelenleg tizenhat személyt foglalkoztató SE Trade igazgatója azt nyilatkozta a múlt hét végén, hogy „hamarosan megteremtődnek a feltételei annak, hogy a hulladéknak számító otthoni berendezésekért a kilogrammonként meghatározott ár szerint felvásárolják az újrafeldolgozással foglalkozó üzemek“. Az igazgató számításai szerint egy régi tévékészülék kilogrammjáért 20 dináros árra lehet számítani, azaz, ha a készülék 70-80 kilogrammos, 1 400-1 600 dinárt kaphatunk érte. Az új LCD-készülékek esetében jelenleg 25-30 dinárt tesz ki a környezetvédelmi illeték, vagyis 1 500-1 800 dinárt jelent egy 25-30 kilós LCD-tévé esetében.
Az alkalmazott példa tehát világosan mutatja, hogy a megtakarítás nem több mint a bevezetett illeték értéke, de ha figyelembe vesszük, mennyi káros anyagtól szabadulhatunk meg, nem vitás, megéri belekezdeni.
