Nemrég a kormány nagy garral bejelentette, hogy az idén csak a közszolgálatban 15 milliárd dinárt szándékozik megspórolni, ezzel is hozzájárulva a válság(?) okozta költségvetési hiány csökkentéséhez. Habár a szóban forgó összegnek egy állam háztartásában nincs igazán hatóereje, gesztusként mindenképpen tiszteletre méltó a szándék.
Utólag azonban az is kiderült, hogy a takarékossági nekibuzdulás csupán demagógia és alapjában véve már a szándék is megkérdőjelezhető.
Arról van szó ugyanis, hogy míg a kormány vizet (takarékoskodást) prédikál, a foglalkoztatottjai fizetését csak ímmel-ámmal igyekezik kordában tartani. Egy statisztikai kimutatás szerint ugyanis újév óta az állami hivatalnokok fizetése, a tavalyi márciusi adatokhoz viszonyítva, átlagosan 3000 dinárral növekedett. Hasonló, de mégis – az ott dolgozók szempontjából – sokkal jobb a helyzet a kormány ellenőrzése alatt álló közvállalatok egy részében. A szénbányászoknak ugyanis márciusban több mint 23 000 dinárral volt magasabb a fizetésük, mint egy évvel korábban. Akik ismerik a szóban forgó tevékenységben uralkodó munkakörülményeket, valószínű, nem sajnálják ezt a többletpénzt az emberektől. Azt azonban már sokkal nehezebb egy vállrándítással tudomásul venni, hogy három másik közvállalati tevékenységben – például az áram-, a gáz-, valamint a hőenergia-ellátást végzők – átlagosan 17 000 dinárral kaptak többet, mint tavaly márciusban. Azt talán mondani sem kell, hogy mindhárom ágazatban eddig sem kegyelemkenyéren éltek.
Ebben a tobzódásban ott lehet keresni a kormány felelősségét, hogy a bérek növekedése átlépte az ágazat és a minisztertanács által megkötött megállapodás kereteit.
Ennek eredményeként, vagy inkább következményeként a szénkitermelésben a tavaly márciusi 55 318-ról az idén 78 394-re, az energetikai szektorban (villany, gáz, hőenergia) 62 484-ről 79 679-re, a vízellátással és szennyvíztisztítással foglalkozó közvállalatokban 33 962-ről 37 342-re, az egészségügyben és a szociális ellátásban 37 055-ről 40 039 dinárra ugrottak az átlagfizetések.
Úgy tűnik, teljesen felesleges volt papírra vetni, hogy például a villanygazdaságban egy év alatt milyen mértékben emelkedhetnek a keresetek, mert februárban a „villanyosok” pótlólagosan 400 millió dinár kifizetésére kaptak engedélyt. Ennek a szokatlan hideg időben történő munkavégzés szükségessége volt a magyarázata. Ugyanezen okból kifolyólag a Kolubara szénbánya terven felül 145 millióval rendelkezhetett.
Ha esetleg elfogadjuk, hogy az említett két ágazatban az emberek (egy része) keményen dolgoztak és a kétségkívül farkasordító hidegben is eredményes munkát végeztek, mivel magyarázható, hogy az irodisták bérnövekedése 7,3 százalékos volt? Arról nem is szólva, hogy a nagy „takarékosságban” 2,2 százalékkal növekedett a közszférában dolgozók száma.
Egyes szakemberek szerint az egész, a takarékosságról szóló hangzatos kijelentések sorozata nem volt más, mint politikai marketing. Egyszerűbben kifejezve: a (takarékoskodásra vonatkozó) ígéret és a valóság még köszönőviszonyban sincs egymással.
Immár az is jellemzőnek nevezhető, hogy az ilyen pénzosztási akciók mindig akkor következnek be, amikor valamilyen oknál fogva megakadnak a Nemzetközi Valutaalappal az esetleges újabb hitelek felvételét célzó tárgyalások. A kormány – úgy tűnik – igyekszik kihasználni ezt a vákuumot és nem várt pénzt juttat a leendő szavazóinak.
Nos, ez az a bizonyos bor, amit a közvállalatokban és az állami hivatalokban isznak, holott vizet prédikálnak.
