Az ezzel kapcsolatos, egyre kedvezőtlenebb, hangulat csillapítása érdekében 2010 februárjában rendeletet hoztak, hogy az érintettek járulékát a költségvetésből kell fedezni. Ezt az eljárást akkor (és azóta) a szolgálati idő összekapcsolásának nevezik. Erre a célra csaknem 29 milliárd dinárt fordított az állam, és akkor azt hitte, hogy ezzel megoldotta nagyjából százezer ember problémáját. Az érintettek közül, éppen ennek a döntésnek az eredményeként nyugdíjba vonulhattak, s –talán – azóta is élvezik a nyugalmazott dolgozók életét. Örömük azonban nem lehetett teljes, hiszen a kormányrendelet értelmében a legalacsonyabb járulékalapra utalták át a pénzt a Nyugdíjbiztosítási Alapnak. Ha tehát valakinek ennél lényegesen nagyobb volt a fizetése, meglehetősen sokat veszített az üzleten, de legtöbbjük azóta belenyugodott és számára már az is megelégedettséget okozott, hogy a szóban forgó évek nem vesztek el. Vagyis nem kellett még egyszer „ledolgozniuk”.
Egyébként a két évvel ezelőtti rendelet az utolsó volt, hiszen az utóbbi kilenc évben a minisztertanács még hét alkalommal nyúlt ehhez a megoldáshoz, mert a munkaadók, pontosabban az állami vállalatok igazgatói rájöttek, hogy ezzel a módszerrel némileg tehermentesíthetik az általuk vezetett céget, s hiába voltak a nyugdíjbiztosítási és az egészségügyi alap által végzett gyakori ellenőrzések, amelyek során jegyzőkönyvileg is megállapították a vállalat ez irányú kötelezettségét, csak a magánvállalatok és a vállalkozók egy része törlesztette adósságát.
Mivel ezzel a megoldással nem mindenki értett egyet, az ügy az alkotmánybíróság elé került. Erről a testületről tudjuk, hogy nem kapkodja a hozzá intézett beadványokat. Ezért nem csoda, hogy csak a közelmúltban tette közzé állásfoglalását, miszerint mind a nyolc kormányrendelet alkotmányellenes. Egy „tetőtől talpig” jogállamban ez azt jelentené, hogy az érintett százezer dolgozó nyugdíjvégzését vissza kellene vonni és alapos vizsgálat után eldönteni, hogy ki jogosult a nyugdíjra és kinek kell még dolgoznia, ha „valódi” nyugdíjas akar lenni. Az utóbbi esetben azonban fogas kérdés, hogy hol találnának az emberek (ötven, sőt hatvan év felett) munkahelyet, amikor a munkanélküliség egyre nagyobb méreteket ölt.
Egyébként az érintett egykori dolgozók nyugodtak lehetnek, mivel egy másik idevágó törvény úgy rendelkezik, hogy a megszerzett jogokat nem lehet visszavonni. Vagyis nem vehető el az emberektől a nyugdíj, bármilyen körülmények között szerezték meg.
Most már csak az a kérdés, hogy mire volt jó a nyolc kormányrendelet, ha az illetékes minisztérium jó előre tudta, hogy az alkotmányellenes? Másrészt, az elkövetkező időszakban hogyan akarja az alap behajtani a járulékot, hiszen a kormány (ezen a téren is) rossz példával járt elől? Pedig erre nagy szükség lenne, hiszen jelenleg a vállalatok és a vállalkozók adók és járulékok címén több mint 300 milliárd dinárral tartoznak az államnak, viszont az ügyviteli bankok továbbra sem akarnak hallani arról, hogy július elsejétől ők végezzék el az állam feladatai közé tartozó ellenőrzéseket.
