Amennyiben a leendő kormány elfogadja a pénzügyi tanácsnak a megszorításokra és a költségvetés feltöltésére vonatkozó ajánlásait, látszólag a közszférában dolgozókra fog hárulni a teher legnagyobb része, hiszen a több mint 470 000 alkalmazott az elkövetkező, feltételezhetően huzamosabb időszakban nem számíthat fizetésemelésre.
Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy még a minisztériumokban tevékenykedők között is nem kevésnek a havi jövedelme nem igazán irigylésre méltó, s csupán a különféle tisztségeket betöltők rendelkeznek duzzadó pénztárcákkal. A közönséges irodistákat a munkaadók nem kényeztetik el.
Fennáll azonban a gyanú, hogy a jelenleg még regnáló minisztertanács számított arra, hogy utódaik, engedve a különféle nyomásoknak, a befagyasztásban fogják keresni a takarékosság egyik kulcsát, ezért igyekeztek kedvezni a dolgozóknak. Csupán áprilisban névlegesen 6,6, reálértékükben pedig 3 százalékkal növekedtek a keresetek. Ugyanakkor a gazdaságban ilyesmiről álmodni sem mernek, hiszen a munkaadók szövetségének főtitkára szerint elsődleges, jószerivel egyetlen céljuk, hogy – amennyiben egy mód van rá – ne mondjanak fel senkinek. Ennek ellenére az utóbbi néhány évben több mint 250 000-en kerültek utcára, s ezek között alig 5000 állami alkalmazott volt.
A helyzet iróniája, hogy a közszféra munka nélkül maradt alkalmazottai sem jártak rosszul, hiszen legtöbb esetben az állam olykor több mint tisztességes összegű végkielégítést biztosított a számukra. Tette mindezt akkor, amikor látható volt, hogy gazdasági növekedésről szó sem lehet. Márpedig (szocialista időszakban használt szóval élve) a felépítményt az egyre súlyosabb helyzetben levő gazdaság tartja el.
A szakemberek és az állami vezetők részéről hangoztatott drasztikus spórolásnak aligha lesz komolyabb hatása, ha az állami adminisztrációban és a közvállalatokban dolgozóknak előbb felemelik a fizetésüket, majd nagy hanggal bejelentik a befagyasztást.
A büdzsé részbeni tehermentesítésének másik módja a nagyjából 1,7 millió nyugdíjas járandóságának a „jegelése” lesz. Az idősek azonban kénytelenek voltak megelégedni a nemrégen nyugdíjemelés címén nekik juttatott morzsákkal.
Ha alaposabban elemezzük az erre vonatkozó kormányintézkedéseket, könnyen rájöhetünk, hogy csupán látszatszigorról van szó, s az egyre mélyülő válság terhét továbbra is a gazdaságnak, valamint a polgárok életszínvonalának kell elszenvednie.
