A külföldi és a (valóban független) hazai szakemberek szerint is a szerbiai hatalomtartás (egyik) rákfenéje a közbeszerzés. Magával a folyamattal nem volna baj, de hozzáértők már legalább két-három évvel ezelőtt megállapították, hogy az említett ügylet folyamán a pénznek egyötöd-egynegyed része a vesztegetések következményeként ismeretlen(?) magánzsebekbe vándorol. És nem bagóról van szó! Az így elsíbolt összeg nagyságát pontosan megállapítani ugyan nem lehet, de akik értenek hozzá, váltig erősítik, hogy nagyjából egymilliárd euróról van szó.
Hatalmas összeg ez az egyre nagyobb gondokkal küszködő költségvetés szempontjából, de a jelek szerint az eddigi kormányok nemigen törekedtek, hogy útját állják a különféle, nagyobbára éppen az ő hatáskörükbe tartozó közbeszerzések terén elharapódzott machinációknak. Mi több, a képviselőházban egy olyan törvény elfogadtatását erőltetik, amely gáncsot vethet az ország európai felzárkózásának is. Brüsszelből ugyanis már többször felhívták a kormány figyelmét arra, hogy ne siesse el a törvény meghozatalát, mivel az EU-ban folyamatban van egy olyan álláspont kialakítása, amely nemcsak a tagországok számára lesz kötelező, hanem a feltörekvő államoknak is maradéktalanul be kell építeniük saját jogrendszerükbe. Ennek a direktívának elsősorban az a célja, hogy csökkentse a korrupció lehetőségét és megkönnyítse a gazdasági vállalatok működését.
Egyébként a közbeszerezésekre vonatkozó törvényt egyik EU-tagállamban sem tervezik megváltoztatni, mivel az Európa Parlament és az Európai Bizottság szerint az ezzel kapcsolatos előírások viszonylag gyakori változtatása részben elbizonytalanítja a pályázni szándékozókat, másrészt pedig táptalaja a zavarosban való halászásnak. Márpedig a jelenlegi gazdasági helyzetben az EU – érthető módon – nem a korrupciót szándékozza serkenteni, hanem hatalmas erőfeszítéseket tesz a gazdasági válságból való kilábalásra.
A külföldi és a hazai figyelmeztetések ellenére azonban a Demokrata Párt által vezetett koalíciós kormány minden erre vonatkozó megjegyzést elengedett a füle mellett, és önfejűen erőlteti a saját elképzelését. Márpedig, ha valami csoda folytán mégis a DP és a köréje tömörülő pártok alakítanak kormányt (amelyre folyamatosan csökken az esély), nem kétséges, hogy a közbeszerezésekről szóló új törvény a honatyák elé kerül.
Egyébként a miniszterek egy része igyekszik meggyőzni az embereket, hogy ez semmiképpen sem fog kihatni Szerbiának az EU-hoz való közeledésére, holott az EU egyik magas rangú tisztségviselője éppen a napokban nyomatékosította, miszerint a közbeszerzéssel kapcsolatos előírások igencsak fontos témát képeznek majd Szerbia és Brüsszel között. Az utóbbi ugyanis azt hangoztatja, hogy a közbeszerzések felügyeletét egy független és önálló testületnek kell ellátnia. Nos, a mi körülményeink között erre (mármint a függetlenségre) aligha van esély. A testület tagjai ugyanis a költségvetésből kapnák a fizetésüket, tehát „úgy táncolnának, ahogy a DP fütyül”. S ha valaki egy ilyen jól fizető álláshoz jut, igen hajlamos a „kompromisszumokra”, vagyis nem sokat törődik azzal, hogy az adófizetők pénze kinek a zsebébe vándorol. Fontos, hogy őt ne, vagy minél később tegyék lapátra.
Hogy az EU akadékoskodik? Kit érdekel? Pedig kellene, hogy érdekelje, mert tőle függünk. Márpedig széllel szemben, khm… hát nem lehet…
Esetleg köcsögbe.
