Az egykori dolgozók szerint a késést elsősorban az okozta, hogy a Versenyvédelmi Bizottság nem foglalt állást arról, hogy a nagybecskereki keményítőgyár átvételével nem kerül-e monopolhelyzetbe a pancsovai társaság, melynek már tulajdonában van egy hasonló kapacitás Torontálalmáson (Jabuka). A dolgozók figyelmeztették az önkormányzati vezetőket, hogy az időhúzás kárt okoz a gyárnak, hiszen a kukorica átvételi idényének küszöbén vagyunk. Ez a helyzet hosszú ideig eltarthat, a gazda pedig nem foghat hozzá a termelés újjászervezéséhez. Az idény elveszítése pedig hosszú távon a régió legnagyobb keményítőgyárának a vesztét is hozhatja. A dolgozók már azt gyanítják, hogy valaki nyomást gyakorol a Versenyvédelmi Bizottságra, hogy minél később döntsön az IPOK kérdésében, hogy aztán olcsón hozzájuthasson a gyár magtáraihoz. Ez ötszáz munkahely elvesztését is jelentené, figyelmeztettek a munkások.
Miroslav Aleksa, az Almeks kompánia tulajdonosa még be se fizette a licitált 959 millió dinárt az IPOK ingó és ingatlan vagyonáért. Ezt akkor teszi meg – a hivatalos szerződés-aláírás is akkor lesz –, amikor megkapja a bizottság jóváhagyását. Azt ígéri, hogy folytatja a keményítőgyártást, felújítják a berendezéseket, és nem csak a kapacitás magtárait hasznosítja majd. Az, hogy hány dolgozó tér majd vissza, elsősorban a piac igényétől függ.
Egyébként az Almeks esetleges monopolhelyzetére a belgrádi Kartonval vállalat figyelmeztetett, amelynek úgyszintén szándékában volt megvásárolni a nagybecskereki keményítőgyárat, de alulmaradt az árverésen. A Kartonval tavaly bérelte ki az IPOK-ot. Csakhamar felújították a gépeket és kétszáz dolgozónak biztosítottak ideiglenesen munkát.
Az IPOK volt az egykori Jugoszlávia legnagyobb keményítőgyára, amelynek az ország szétesése után is egy ideig vezető szerepe maradt a régióban. Termékeik felét exportálták, közben a hazai szükségletek 70 százalékát is biztosították. A tartomány tíz stratégiai fontosságú kapacitása között tartották számon.
