Régebben aligha tudtuk elképzelni, hogy más országokból hozzánk is „begyűrűzhetnek” bizonyos rossz szokások vagy gyakorlat. Az ugyanis érthető, hogy a világméretű gazdasági válság nem kerülheti el Szerbiát (bármennyire is erőltették a vezető politikusok), hiszen nem vagyunk úgy elzárkózva a világtól, mint egykor Albánia, vagy napjainkban Észak-Korea, tehát a szóban forgó negatív jelenségeknek nálunk is meg kellett jelenniük.
De az, hogy a polgárok rossz szokásai, vagy éppenséggel a jóléti államba vetett hite átlépheti az országhatárt, elég nehéz volt elhinni.
Napjainkig.
Az utóbbi egy–másfél évben számtalan esetben hallhattuk a magyarországi tévécsatornák adásaiban, hogy „bedőltek” a hitelek, s emberek egyik napról a másikra kocsi, vagy éppenséggel lakás, bankhitelből épített családi ház nélkül maradtak. Magyarországon több mint tízezerre tehető azoknak a száma, akik nem képesek fizetni a lakásvásárlásra, vagy -építésre felvett hitelt, és a bank egyszerűen rátette kezét az adóssággal terhelt családi otthonra. Több tízezerre rúg a pénzintézetek által, ugyanebből az okból kifolyólag, elvett gépkocsik száma.
De mi a helyzet minálunk?
Örömmel jelentem, sokkal jobb! Legalábbis az egyik fővárosi, egykor sokkal jobb napokat megélt napilapban megjelent írás szerint. A Szerb Nemzeti Banknak az ügyviteli bankok tavalyi tevékenységére vonatkozó jelentése szerint 49 milliárd dinárt tesz ki az összeg, amellyel a polgárok az elmúlt esztendőben több mint 90 napos visszafizetési késésben vannak. Ennek ellenére a legnagyobb bankok szerint nincs ok pánikra, hiszen a hitelezett polgároknak csaknem 95 százaléka igyekezik törleszteni havi kötelezettségét. Ezzel szemben a gazdaság eladósodása ennél sokkal nagyobb. A három hónapot meghaladó késedelem a hiteligénylők több mint 20 százalékát érinti, vagyis a vállalatok egyötöde nem képes eleget tenni vállalt kötelezettségeinek, s a kérdéses összeg eléri a kétmilliárd eurót.
Annak ellenére, hogy a bankok még nem kongatták meg a vészharangot, aligha hihető, hogy nagy lelki nyugalommal hajtják a fejüket alvásra. A polgárok esetében ugyanis a kétes követeléseik 8,8, a vállalatoknál pedig 21 százaléka a teljes pénzkihelyezésnek. Tény, hogy ezt az összeget még képesek „lenyelni” a Szerb Nemzeti Bank által megkövetelt kötelező tartalékok terhére, de az évzáró mérlegkészítéskor ez meglehetősen rossz képet fest.
Egyébként a bedőlés előtt álló hitelek közül 14,1 milliárd dinár lakásépítésre, 11,5 milliárd pedig a szabad felhasználású készpénzhitelekre vonatkozik. Első pillanatra úgy tűnik, hogy hatalmas pénzről van szó, de – legalábbis a hozzáértők szerint – pánikra nincs ok, hiszen az ügyviteli bankok az elmúlt időszakban 286 milliárd dinár értékű hitelt hagytak jóvá és fizettek ki ház-, illetve lakásépítésre, 130 milliárdot pedig készpénzhitelekre. És ebbe az összegbe még nincs belefoglalva az úgynevezett megengedett kerettúllépés, közismertebb nevén az engedélyezett mínusz.
Magyarországon sokkal rosszabb (lehet) a helyzet, hiszen április 15-e óta folyamatosan történnek kilakoltatások, és egyre növekszik a hitelre vásárolt és a bankok által elvett gépkocsik száma is. Velük ellentétben a Szerbiában működő pénzintézetek eddig csak elvétve folyamodtak ehhez a legdrasztikusabb hitelbehajtási megoldáshoz. Szerintük a szerbiai polgárok meglehetősen lelkiismeretesen viszonyulnak a kötelezettségükhöz, ás ha bármely oknál fogva anyagi gondjaik támadnak, ők is, és a bank is inkább a legtöbb 24 hónapra szóló törlesztésbefagyasztás mellett döntenek. Mindkét fél ugyanis azt reméli, hogy egy vagy két év alatt rendeződik az anyagi helyzet(ük) és nem kell megválniuk a házuktól, lakásuktól, vagy az éppen olyannyira óhajtott gépjárművüktől.
Az elmondottak ellenére azonban változatlanul érvényes a régi mondás: Adós, fizess!
