Küszöbön az idegenforgalmi idény, s heteken belül megkezdődik a turizmusnak nevezett világméretű népvándorlás. Ennél fogva az autóút-karbantartó vállalatokban már nagyban számolnak, és a várható haszon reményében olykor előre dörzsölik a tenyerüket.
Nem tudjuk, hogy a környező országok tavaly mennyi eurót zsebeltek be ebben az ágazatban, azt azonban közzétették az illetékesek, hogy Szerbia 140 millió eurót inkasszált.
A nem a kormány ernyője alatt dolgozó szakemberek azonban azt állítják, hogy ennél sokkal nagyobb is lehetett volna a bevétel, hiszen kicsinyke országunk egy meglehetősen forgalmas úttal rendelkezik. A Kelet és a Nyugat közötti, úgynevezett 10-es korridor az utóbbi néhány ezer évben számon tartott útvonal volt.
Mi az oka annak, hogy az elmúlt években nem kevesen kerülik el a Horgos–Dimitrovgrad útvonalat? Teszik ezt annak ellenére, hogy például a Nyugat-Európában dolgozó több millió török vendégmunkásnak erre vezet(ne) hazafelé vagy visszafelé az útja.
A napokban figyelemreméltó kimutatást készített a belgrádi Politika napilap. Ebből kiderült, hogy meglehetősen borsos árat kérünk a korszerűnek nem igazán nevezhető autóútjaink használatáért. Szabadkától Leskovacig hozzávetőleg 15,50, Nišig 13,50, Šidtől Nišig 11, Belgrádtól Nišig pedig 7,90 eurót kell fizetni A Šid és Zágráb közötti szakasz használatáért a horvátok 15 eurót kérnek, míg Macedóniában a szerbiai határtól a görög határig terjedő 190 kilométerért mindössze 3 eurót kell fizetni.
Ausztriában 7,60 euró egy tíznapos, 21,80 euró a két hónapos és 72,60 euró az egész évre érvényes matrica. A Politika szerint Magyarországon négynapi autóút-használatért 6,40, a hétnaposért 10,70, a tizenkét hónaposért pedig 17,50 eurót kell fizetni.
Legdrágább a furikázás Szlovéniában, ott ugyanis 15 euróba kerül a heti, 30 euróba a havi és 95 euróba az évi jegy. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a Janezok zsebéhez képest ez elenyésző összeg. Főleg nekünk pedig igencsak borsos ez az úthasználati díj.
A felsorolt országokkal ellentétben Hollandia és Németország megengedheti magának azt a luxust, hogy eltekint az útdíj inkasszálásától.
Az egész témának van egy másik vetülete is, amely minden bizonnyal az árnál is nagyobb súllyal esik latba. Ez pedig az autóút minősége. Nos, ezen a téren Szerbia igencsak elmarad az európai átlagtól. Sofőröktől hallottam, hogy a Belgrád–Niš vonal egyes részein olyan gyalázatos állapotban van a koptatóréteg, hogy a lyukakat nem lehet kerülgetni, csak válogatni. Ha pedig figyelmetlen a vezető, akkorát is zöttyenhet, hogy kieshet a fogából a plomba. Ez komolytalanul hangzik, de a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy az utak állapota meghatározó lehet az erre haladó autók számát illetően. A miénken kívül csak a Szófia–Dimitrovgrad közötti autópálya „dicsekedhet” hasonló minőséggel. Ezzel szemben Romániában (is) igyekeznek felzárkózni Európához.
Az egésznek a csúcspontja, hogy az illető vállalat immár több ízben is kérte a kormánytól az útdíj 11 százalékos növelését. Ezt a szakemberek azzal igazolják, hogy a javításhoz szükséges anyag is drágul, tehát elkerülhetetlen a díj növelése.
Most már csupán az a kérdés, hogy ki fog eurót fizetni a szerbiai zötyögésért? Mert a külföldiek aligha. Inkább más, jobb, s nem mellesleg, olcsóbb utat választanak maguknak. Mi pedig hoppon maradunk.
