…koldulnak az egerek – tartja a szólásmondás, amikor a családnál, vagy éppen egy közösségnél kiapad minden bevételi forrás. Jószerivel ez a jelenlegi szerbiai államvezetésre is érvényes, hiszen majd egy évig huzakodott az Európai Unióval az üzemanyag jövedéki adója körül.
Annak idején ugyanis, nyalizva a Szerbiai Kőolajipari Vállalatot potom pénzért megvásárló oroszoknak, kétkulcsos jövedéki adót állapított meg: az alacsonyabbat a „hazai” benzinre és dízelre, a magasabbat pedig a külföldi olajipari cégek üzemanyagára vonatkozóan. Mellesleg, közben a vezető politikusok, az államelnökkel az élen, széltében-hosszában azt szajkózták, hogy a kedvező feltételek megteremtésével vonzóvá igyekeznek tenni Szerbiát a külföldi befektetők számára.
Ezt a kettős jövedéki adót, akcízát, ahogyan idegen szóval mondjuk, az EU igen rossz szemmel nézte és szinte postafordultával felhívta az illetékeseink figyelmét, hogy ezzel az intézkedéssel nem a gázpedálra, hanem a fékre léptünk rá az Európa felé vezető úton.
A többszöri nyilatkozatváltás és nem kevés magyarázkodás után Belgrád megígérte Brüsszelnek, hogy megteszi a szükséges lépéseket az EU-kompatibilitás helyreállítására.
Mivel nemrégen kiderült, hogy az orosz tulajdonosnak sikerült hatalmas profitot megvalósítania, a Cvetković-kormány úgy vélhette, hogy eljött az ideje az esélyegyenlőségnek, s egyazon szintre lehet hozni a jövedéki adót, attól függetlenül, hogy a benzint árusító cég „hazai(?)”, vagy éppen Shell, OMV vagy más külföldi érdekeltség.
A brüsszeli diktátum kielégítéséhez azonban törvénymódosításra van szükség, amit a parlament kedden nagyobb hercehurca nélkül el is fogadott.
A törvénymódosítás nagyjából rendben is van, csak az szúr szemet, hogy nem az történt, hogy a külföldi üzemanyag jövedéki adóját csökkentették a „hazai” termék szintjére, ehelyett 49,5 dinárra emelték a benzinre kirótt jövedéki adót és 37 dinárra a gázolajra szólót, ennek következtében pedig, s ez a lényeg, a D2-es gázolaj 2 dinárral, míg a benzin 4,5 dinárral fog drágulni. Pedig már így is a mi államvezetésünk a legtelhetetlenebb ezt az adónemet illetően, hiszen amíg nálunk az említett teher az általános forgalmi adóval együtt 0,72 euró, addig a szerbiainál sokkal nagyobb átlagfizetéssel rendelkező Szlovéniában 0,62, Horvátországban 0,67, Ausztriában 0,68, Magyarországon pedig 0,65 euró. Azt talán mondani sem kell, hogy Románia (0,55). Bulgária (0,56), Macedónia (0,56), sőt még Montenegró is (0,63) elmarad a szerb költségvetés kielégíthetetlen étvágya mögött. Pedig nekik legalább annyira szükségük volna arra, hogy minél előbb feltöltsék a büdzsét, mint Belgrádnak.
Az üzemanyag drágulása miatt Sulejman Ugljaninra hárult a kényelmesnek semmiképpen sem nevezhető feladat, hogy lenyelesse a békát a balga nagyközönséggel. A tárcával sem, de a jelek szerint pénzzel sem rendelkező miniszter azzal érvelt, hogy ezzel az intézkedéssel javul a költségvetés állapota, s abból támogatják az óvodákat, az iskolákat (már megint!), a nyugdíjasokat és mindazokat, akik a büdzsé pénzére ácsingóznak.
A kizárólag pozitív hangvételű politikai nyilatkozatból azonban hiányzik némi realitás. Ha ugyanis megdrágul ez az energiahordozó, automatikusan maga után rántja számos termék és szolgáltatás kiskereskedelmi árát is, s ezzel nő az infláció.
Az már csak mellékes kérdés, hogy a több millió autótulajdonos sem biztos, hogy örömujjongásban tör ki. Márpedig ők mindannyian nagykorúak, tehát szavazati joggal rendelkeznek.
És közelegnek a választások!
