Mindössze három év alatt Belgrádban csaknem megkettőződtek azoknak a szálláshelyeknek, az úgynevezett hosteleknek (szállóknak) a száma, amelyek a hagyományos szállodákhoz képest olykor negyed áron kínálják a pihenési lehetőséget.
A főváros mögött a többiek sem akarnak lemaradni. Főleg azokban a városokban nőnek gombamód a szállók, amelyekben az átlagosnál nagyobb a turistaforgalom. Lehet, hogy ez némi ellentmondásra ad okot, pedig nem így van. Tény, hogy ahol több idegen megfordul, olykor – más megoldás híján – megfizeti az olykor száz eurót is megközelítő szállodai árat, de ha előzőleg tájékozódik, vagy már nálunk járt barátai tájékoztatják a kedvezőbb lehetőségekről, aligha fog flancolni. Ez egyébként a hazai polgárokra fokozott mértékben vonatkozik.
Nos, az élelmesebb szállodatulajdonosok, de mások is nyilván úgy vélték, hogy „sok kicsi sokra megy” alapon átminősítik a tulajdonukban levő hotelt, vagy némi beruházással, például két egymásba nyíló lakásból szálláshelyet alakítanak ki, ahol a turista vagy üzleti ügyben érkező 800–2300 dinárért is álomra hajthatja a fejét. A lényeg, hogy a szoba és az ágy tiszta legyen, és legalább tusolni lehessen. A reggelit pedig igazán nem kunszt megoldani. Nišben például jelenleg egy tucatnyi helyen lehet olcsón megszállni, két évvel ezelőtt viszont csak szállodába mehetett az ember.
A belgrádi Blic napilap szakmai melléklete a fentiekről részletesen tudósít. Munkatársai alaposan utánanéztek a helyzetnek, s kiderült, hogy ebből a pénzszerzési lehetőségből számos egyetemista szálló is igyekezik részesedni. Nyáron ugyanis, amikor a hallgatók hazautaznak, az általános költségeket valamiből fedezni kell. Az említett otthonok úgy látják leghelyesebbnek, hogy a 2-4 ágyas szobákat kiadják turistáknak vagy átutazóknak.
Az üzleti érzékkel megoldott tulajdonosokat, főleg a fővárosban, az sem hozza zavarba, ha egy nagyobb csoport az ő segítségükkel igyekezik az étkezést is megoldani. Általában egy közeli étteremmel megállapodnak az ellátást illetően, s így mindenki elégedett.
Az esetleges félreértések elkerülése végett azt is el kell mondani, hogy az újabban divatba jött szálláshelyeket semmiképpen sem lehet mondén nyaralókhoz hasonlítani, hiszen egyetlen nagyobb szobában olykor tizenkét ágy is található. Ilyen esetben – természetesen – az árak is ehhez igazodnak.
Mellesleg nincs ebben semmi újdonság, hiszen alulírott negyvenöt évvel ezelőtt 18 forintért megszállt a budapesti Citadellában, holott egy évvel később a Keleti pályaudvarral szemben levő (akkor) Szabadság Szállóban 192 forintot fizetett az egyágyas szobáért.
Mindent összevetve azonban méltán leszögezhetjük, hogy tájainkon is életre kelt egy olyan ötlet, aminek eredményeként mindenki jól jár: a szállásadó és a szállást kereső is.
