Az olaj- és gépzsírgyárak inuk szakadtából igyekeznek meggyőzni a polgárokat, hogy az ő termékük a legjobb. Mert a szóban forgó készítmények minőségét – szaknyelven szólva – a viszkozitás adja meg. Ez pedig a kenőanyag azon tulajdonságát jelenti, hogy sokáig képes megmaradni a súrlódás felszínén. Legalábbis potom ötven évvel ezelőtt így tanultuk a mezőgazdasági géptan tanárunktól. És mi maradéktalanul el is hittük, hiszen egy tizenöt éves kezdő középiskolás diáknak akkor még fogalma sem volt arról, hogy mit takar a korrupció elnevezés.
Nos, azóta folyamatosan bebizonyosodik, hogy nincs az az olaj vagy gépzsír, amely úgy tudna kenni, mint a … pénz. De ez a fúróra is vonatkozik, hiszen ki tudja, hogy mióta létezik a szerb szólásmondás: „Novac buši, gde burgija neće.”
Ezt az egész világon tudják, s ahol lehet, szorgalmasan alkalmazzák is. Márpedig a brüsszeli hatalmasságoknak egyáltalán nincs ínyükre, hogy az Európai Unió kapuját évek óta döngető Szerbiában úgy elterjedt a korrupció, mint az évek óta elhanyagolt szántón a tarack. És ugyanolyan nehéz kiirtani. Átszőtte az egész társadalmunkat, ám ezen a téren is élen járnak az államilag „ellenőrzött” cégek és intézmények, amelyek kizárólag közbeszerzési pályázat útján vásárolhatnak, illetve rendelhetnek meg munkálatokat.
Ha már állam, az ember azt gondolná, hogy ott van a legnagyobb rend. Nos, Szerbiában (is) ez éppen fordítva történik. Megbízható források szerint ugyanis a közbeszerzések folyamatában a beruházásra előirányzott pénz egynegyede egyszerűen eltűnik a megvesztegetések folyamatában.
Már magában véve a 25 százalék hallatán is felkapja a fejét az ember. De ha tudjuk, hogy például tavaly négymilliárd eurót tett ki a közbeszerzési pályázatok összege, akkor még nagyobb a megdöbbenés. Megtörténhet, hogy az „árgus szemekkel” figyelő állam ellenére a közbeszerzésekből egyszerűen magánzsebekbe vándorol egymilliárd euró? Nos, úgy tűnik, megtörténhet.
Ezek a szürke adatok sajnos (vagy szerencsére) átlépték a határt és az EU központjáig is eljutottak. Nem meglepő tehát, ha a tagjelölti feltételek között igen előkelő helyen szerepel a korrupció visszaszorításának elvárása.
Egyébként nem arról van szó, hogy egyesek egyszerűen lenyúlják a lóvét. Ennél sokkal bonyolultabb az eljárás. Hozzáértők állítják, hogy látszatra minden a helyén van. A pályázat kiírója a legjobb árajánlatát benyújtónak adja a munkát, majd utólag, közös megegyezéssel, változtatnak a feltételeken, csökkentik a mennyiséget, nemlétező pluszmunkákra hivatkoznak, vagy éppen silányabb anyagot építenek be vagy szállítanak le a megrendelőnek.
Éppen ezért megdöbbentő a kormány szándéka, hogy a közbeszerezésekről szóló törvény tervezett módosításával meg akarja szüntetni az egyetlen olyan szervet – nevezetesen a közbeszerzési igazgatóságot – amely úgy-ahogy ellenőrizheti a közbeszerzés folyamatát és törvényességét. Sőt, ha a parlament elfogadja a módosítási javaslatot, a következő három évben az állami tulajdonú intézmények és a közvállalatok azt csinálnak, amit akarnak.
Persze csak a mi pénzükkel, mert az Európai Unió aligha fogja továbbra is különféle támogatásokkal tömni a szerbiai társadalomnak nevezett feneketlen zsákot.
