Teljesen megváltozott Európa hozzáállása a biztonsághoz és a védelemhez, amióta Oroszország 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát. A háború miatt a múlt évben már 16 százalékkal nőttek a kontinens országainak katonai kiadásai. Megváltozott a hadiipar megítélése is; egyre nagyobb figyelem irányul a hadseregek fejlesztésére, létszámuk növelésére, sőt a sorkatonai szolgálat visszaállításának lehetősége is felmerült már több országban.
Az évtized elején az inkább csak megtűrt hadiipar ismét elfogadottá vált mind a politikusok, mind a befektetők körében, s egyre több megrendeléshez jut.
A régóta stagnáló európai hadiipar kezdi visszanyerni erejét, és fokozatosan növekszik a nyeresége is. Az ókontinensen tavaly a NATO-tagállamok védelmi kiadásainak reálértéke (vagyis az infláció hatását kiszűrve) 11 százalékkal emelkedett. A harci eszközök beszerzésére még ennél is többet fordítottak, majdnem 25,5 százalékkal többet, mint az előző évben. Mindez pénzben kifejezve azt jelenti, hogy Európa védelmi kiadásai 380 milliárd dollárra ugrott az egy évvel korábbi 314 milliárdról.
Az Európai Bizottság (EB) és a nagyobb EU-tagállamok így sem elégedettek az uniós hadiipar állapotával és növekedési ütemével. Még nagyobb gond, hogy a fegyverkezés a jelen formájában pazarló: sok kisebb állam intézi saját ügyeit alig figyelve a többiekre, így a felaprózódott európai uniós piacon gyakran a tőkeerősebb amerikai védelmi cégek jutnak megrendeléshez a hazaiak helyett.
A hiányosságokra és az orosz fenyegetésre hivatkozva az EB szeretné rendbe rakni az EU védelmi piacát. Már tavasszal ismertette a közös és egységes hadiipar létrehozására vonatkozó stratégiáját, amelynek célja, hogy az uniós beszerzések és fejlesztések koordinációjával létrejöhessen egy tőkeerős, s a teljes európai piacra termelő ágazat.
Az elmúlt évtizedek szerény kereslete miatt az uniós védelmi szektor leépítette termelési kapacitásait. Sok kormány azonban csak hazai gyártóktól vásárolna szükséges felszerelést és hadianyagot a (gyakran kis létszámú) hadsereg számára. A fontosabb eszközökért, felszerelésekért gyakran amerikai gyártókhoz fordul(tak), hiszen a hazai kapacitások hiányosak.
Európa legfeljebb harmadannyit költ hadiiparára, mint az Egyesült Államok. A lemaradást jelzi, hogy a világ tíz legnagyobb hadiipari vállalata között (2022-es adatok szerint) egyetlen európai uniós cég neve sem szerepel. A világ száz legnagyobb fegyvergyártójának éves eladásaiból az uniós szereplők részesedése pedig alig haladja meg 12,5 százalékot.
A tömeggyártás felpörgetése talán változtathatna a helyzeten, de nem könnyű felgyorsulni. A kisebb uniós vállalatok egyelőre az ukrajnai háború miatt megélénkült kereslettel sem tudnak megbirkózni. Nehézkesen halad az évek óta javasolt közös fegyverbeszerzési program megvalósítása is.
Ám az egyre nyilvánvalóbb és lappangó (külső katonai) fenyegetések miatt immár adott a politikai akarat az évtizedekig döcögő hadiipar támogatásának erőteljes növelésére. És az EU védelmi politikájának gyökeres átalakítására. Az uniós politikai-gazdasági elit késznek mutatkozik arra is, hogy csökkentse a közösség védelmi iparának lemaradását a világban élen járó amerikai fegyvergyárakkal szemben.
Szakértők szerint a nagyobb iparági integráció is jót tenne az ágazatnak, de az EU – és az USA – több hadiipari óriásvállalata nem érdekelt ebben, hiszen ellenkezik az üzleti érdekeikkel.
Ursula von der Leyen, az EB újraválasztott elnöke arról beszélt nemrég, hogy az EU-nak jelentősen ki kell bővítenie hadiipari kapacitásait a következő öt évben. A védelmi beszerzések észszerűsítése és összehangolása szintén a prioritások közé került.
Bár az EB csupán koordinációt javasol, sok tagállam nem ért vele egyet, s továbbra is ragaszkodik a saját beszerzéshez; nem akarják rábízni a vásárlásokat egy központra, vagyis Brüsszelre. Pedig az uniós központ nagy reményeket fűz a közös (kollaboratív) védelmi beszerzésekhez, vagyis ahhoz, hogy ne sok kis ország, hanem néhány nagyobb blokk jelenjen meg a védelmi piacon megrendelőként. Ezeknek a 40 százalékát már 2030-ig szeretné kollaboratív módon lebonyolítani, 2035-re pedig a 60 százalékát.
Ezzel összhangban az EB szorgalmazza a párhuzamosságok felszámolását és az európai beszállítók előnyben részesítését. A tagállamok ugyanis (az Ukrajna elleni orosz agresszió 2022 februárja és 2023 júniusa között) védelmi eszközeik csaknem 78 százalékát importálták, többségét (63 százalékát) amerikai cégektől vásárolták. Az EB szeretné elérni, hogy az évtized végéig az uniós cégek kasszájába kerüljön a hadseregek számára szükséges eszközök beszerzésére fordított összegek fele, 2035-ig pedig már 60 százaléka. Első körben ehhez másfél milliárd euró támogatást nyújt, de a közeljövőben legalább százmilliárd euróra kell bővítenie az összeget.
A védelmi költekezés esetében még azt is elnézi a tagországoknak, hogy „lazán” kezelik a költségvetési szabályokat, vagyis túllépik a hiányra és államadósságszintre vonatkozó uniós korlátokat. Mindemellett Kijevet is bevonná a közös beszerzések és az uniós pénzbeli támogatásokra jogosultak körébe, abból a megfontolásból, hogy Ukrajna védelme az EU alapvető biztonsági érdeke.
