Mire számíthat a világgazdaság és a nemzetközi kereskedelem az új évben? Az üzleti világ és a piacok elsősorban erre keresik a választ 2025 elején, amikor is olyan változás következik be a politikai életben, amely jelentősen befolyásolhatja a globális viszonyokat. Így a gazdasági életet is.
Január 20-án lép hivatalba a legerősebb hatalom, vagyis az Egyesült Államok új elnöke. Donald Trumppal együtt új kormányzat kezdi meg a munkáját, amely új (gazdaság)politikát kíván folytatni.
Trump és legközelebbi munkatársainak nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy a következő négyéves elnöki ciklusban az ország befelé fordul, gazdasági növekedést támogató politikára törekszik, továbbá protekcionista intézkedéseket és adócsökkentéseket vezet be, az importárukra pedig büntető vámokat vet ki. Az utóbbi akár borítékolható is, hiszen gyakran fenyeget vele. Ráadásul a vámot már elnökjelöltként az egyik legszebb szónak nevezte, amelyet valaha hallott.
Ha beváltja fenyegetését, az komoly vitákhoz és feszültségekhez vezethet több országgal, köztük hazája szövetségeseivel, amelyek aligha nyugszanak bele az (őket szintén hátrányosan érintő) intézkedésbe. A kilátásba helyezett vámok zavart kelthetnek a világkereskedelemben és fékezhetik a gazdaságokat is.
Ez utóbbi érintheti az Egyesült Államokat is, amely az elmúlt néhány évben biztató gazdasági eredményeket ért el. A sikereket nemcsak a részvényindexek igazolták vissza, hanem a munkaerőpiac és a fogyasztói bizalom is. (Az utóbbi fokozatosan növekszik már két éve.)
Az USA legfőbb riválisánál, vagyis Kínában a gazdaság azonban látványosan lelassult a korábbi sikeridőszakhoz képest, amikor a bruttó hazai össztermék (GDP) nyolc és tíz százalék között erősödött évente. Ám Peking tavaly már kénytelen volt beérni öt százalékkal, esetleg valamivel kevesebbel, merthogy ezek becsült eredmények.
Hszi Csin-ping kínai államfő újévi beszédében kifejezte reményét, hogy hazája gazdasága mielőbb fellendül a globális bizonytalanságok ellenére. Beszélt arról is, hogy az idén igyekeznek a – 2020 óta gyengélkedő – gazdaságot felpörgetni.
A várható és a bejelentett intézkedések körül azonban még sok a bizonytalanság. Peking állítólag egy óriási hitelfelvételből nyújtana segítséget. Hírek szerint ebben az évben csaknem 3000 milliárd jüan (411 milliárd dollár) értékű államkötvényt bocsát ki, hogy a beérkező pénzből segítse a kifulladt gazdaságot, illetve enyhítse a kínai importot sújtó amerikai pluszvámok várható hatásait. Az összegből – amely az élénkítésre szánt tavalyi támogatások háromszorosának felel meg – jut majd a fogyasztás (a lanyha belső kereslet) ösztönzésére, az innovációvezérelt, fejlett csúcstechnológiai ágazatokba, a cégek eszközfejlesztésére és vélhetően infrastrukturális beruházásokra is.
Az igyekezet ellenére nagy bajba kerülhet a kínai gazdaság egyik kulcsfontosságú hajtómotorjának tartott export. Ha ugyanis Trump beváltja fenyegetését, és magas védővámokat vezet be a külföldi termékekre, a kínai export jócskán visszaeshet. Még abban az esetben is, ha jelentős része dömpingáron esetleg Európa felé venné az irányt. Az EU ugyanis aligha engedi meg, hogy a piacát ilyen termékek árasszák el. Megoldásként feltételezhetően importkorlátozó vámok bevezetésére kényszerül (Kínával szemben), amivel belekeveredhet az eddiginél is kiélezettebb globális kereskedelmi konfliktusba.
Meggyűlhet a baja a legfontosabb szövetségesével, az Egyesült Államokkal is. Trump ugyanis már többször jelezte: vámokkal bünteti az egész EU-t, ha nem úgy viselkedik, ahogy elvárja tőle. Legutóbbi kívánsága az volt, hogy az Unió hozza egyensúlyba kereskedelmi mérlegét az USA-val szemben. Ennek receptjét megadta, amelynek lényege: az EU vásároljon sokkal több cseppfolyósított amerikai földgázt és kőolajat, mint eddig. Ha erre nem hajlandó, jönnek a büntetővámok.
Az Egyesült Államoknak már 2022-ben 131,3 milliárd dollár hiánya keletkezett az EU-val folytatott kereskedelmében. Az összeg azóta nőtt: 2023-ban megközelítette a 209 milliárd dollárt, 2024-ben pedig alighanem új csúcsot ért el. Végleges adatok még nincsenek, de az már tudható, hogy tavaly az első kilenc hónapban 174 milliárd dollárra kúszott a hiány (amerikai oldalon).
Az Uniónak egyéb nehézségei is vannak, amelyek miatt egyre csökken a jelentősége a világgazdaságban. Versenyképessége visszaesett, a közösség meghatározó gazdaságai szenvednek, a vásárlókedv mérsékelt; a lakosság pedig inkább megtakarít, s visszafogja a kiadásait. Az uniós jegybank (ECB) is bizonytalan az idei kilátásokkal kapcsolatban.
Az elmúlt majd’ fél évtized gyenge gazdasági teljesítményének több oka van, kezdve az EU feldolgozóiparát és építőiparát ért megrázkódtatásoktól, a koronavírus-járvány következményeitől az energiaár-válságig és a szerény termelékenységnövekedésig. A kedvezőtlen tendencia visszafordítása az uniós gazdaságpolitika egyik prioritása. Ennek érdekében több javaslat megfogalmazódott már. Némelyek nagyobb állami beruházásokat, innovációt és kevesebb, de hatékonyabb szabályozást sürgetnek, mások mélyebb pénzügyi (tőkepiaci) integrációt és a digitális infrastruktúra fejlesztését.
Mindehhez persze rengeteg pénz is kellene, s főleg politikai akarat.
Nyitókép: Beta/AP
