Amikor a politikusok beszélnek a gazdasági eredményekről, akkor egy kicsit mindig fenntartással kell kezelni azt, amit mondanak, hiszen az eredményekkel általában magukat is dicsérik egy kicsit. A pozitív fejleményeket pedig mindig jobban hangsúlyozzák, míg azt, ami nem olyan „fényes”, hajlamosak elhallgatni. Amíg ez bizonyos keretek közt van, nem is nagyon lehet elítélni. Alapvető emberi tulajdonság, hogy a jó dolgokat hangsúlyosabban kommunikáljuk, ha jobb fényben szeretnénk magunkat feltüntetni. Hogy ebben hol van a határ, azt viszont elég nehéz felismerni, illetve gyakran csak szubjektív vélemények alapján állapítható meg, hogy túllépték-e vagy sem. Az utóbbi időben a gazdasági eredmények már naponta a politikai kommunikáció részét képezik, és a kritikusok, az ellenzék is kénytelen elismerni, hogy eredmények azért vannak. A recesszió kátyújából sikerült kimozdítani országunk gazdaságának a szekerét, a nemzetközi pénzintézetek, publikált elemzések, felmérések, listák is bizonyítják ezt. Sikerült előrelépni a versenyképességi listán például, ami valóban nem lebecsülendő tény. Szerbia 12 hellyel került előrébb a világ országainak versenyképességi rangsorában, a Világgazdasági Fórum (World Economic Forum – WEF) közelmúltban közzétett jelentése szerint. A 137 országot felölelő listán Szerbia a 78. Országunk versenyképességi indexe 4,14 pont, ami 2010 óta a legjobb eredmény. Tavaly négy hellyel sikerült javítani a helyezést. A WEF honlapján közzétett versenyképességi rangsorban a nyolc évig az első helyen „trónoló” Svájcot az Amerikai Egyesült Államok és Szingapúr követi. A rangsor első harmadát nagyrészt európai országok és más OECD-tagállamok foglalják el, de előkelő helyen szerepelnek a gyorsan növekvő felzárkózó országok is. Kína 27., Oroszország 38., India 40. Az utolsó három helyen Csád, Mozambik és Jemen áll.
Számos jel arra mutat, hogy országunk végleg maga mögött tudhatja a recessziót, és a gazdaságot talán sikerül most egy tartós növekedési pályára kormányozni. Van azonban egy gátló tényező, egy olyan jelenség, ami jelentősen korlátozhatja a további eredmények megvalósítását. A dolog lényegében „kódolva” volt a rendszerben, de sokak számára mégis nem várt fordulatot jelent. Úgy tűnik, a gazdasági növekedés első számú korlátjává válik – részben vált már most is – a szakemberhiány. De beszélhetünk leegyszerűsítve általános munkaerőhiányról is. Amíg mindössze pár évvel ezelőtt még a munkaképes lakosság csaknem kétharmada a munkanélküliek táborát gyarapította, ezen a téren a helyzet jelentősen megváltozott. Ékes szemléltető példája volt ennek az észak-bácskai körzet közelmúltban megtartott topolyai állásbörzéje, ahol egészen furcsa dolgokat tapasztalhattunk. Amíg az előző években rendre több százan, de volt olyan, hogy ezren is az utcán toporogtak arra várakozva, hogy az állásbörze szervezői beengedjék őket a terembe, és megpróbáljanak maguknak munkát találni, idén az állásokat kínáló cégek képviselői szó szerint többen voltak. Összesen 22 cég jelent meg, esetenként 4-5 fő képviselte mindegyiket, míg a munkát keresők száma nem érte el talán a háromtucatnyit sem. A pontos arányokat csak felbecsülni tudjuk, de az okokat, hogy mi vezetett ide, pontosan ismerjük. Egyrészt a demográfiai trendek. Többen mennek nyugdíjba, mint ahányan belépnek a munkaerőpiacra valamilyen érettségivel vagy diplomával. De jelentős az elvándorlás is. Talán ez a legjelentősebb tényező. Pontos adatok nincsenek, mert sokan úgy vállalnak munkát külföldön, hogy közben nem töröltetik magukat az itthoni nyilvántartásból. De legálisan is zajlik a folyamat. Legálisan dolgozó nyugat-balkáni vendégmunkások tízezrei jelentek meg Németországban egy új szabály révén, amelyet a nemzetközi migrációs válság miatt vezettek be. A német Szövetségi Munkaügyi Ügynökség (BA) adatai szerint az úgynevezett nyugat-balkáni szabályozás révén idén a január–augusztusi időszakban 63 ezer munkavállalási engedélyt adtak ki a térség EU-n kívüli országaiból (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Macedónia, Montenegró, Szerbia) származó kérelmezőknek. Ez 70 százalékos emelkedés az egy évvel korábbi nagyjából 37 ezerhez képest. A régió állampolgárai 2016 eleje óta egyszerűsített eljárással kaphatnak vízumot. Egyetlen feltétel egy konkrét munkavállalási ajánlat egy német vállalkozástól. A vajdasági magyarok, akik kettős állampolgárok, a magyarral együtt az EU-s állampolgárságot is megkapták, számukra a munkavállalás még egyszerűbb. Nem csak azok mennek el, akik munkanélküliek. Nem egy olyan személy ment külföldre dolgozni, akinek itthon állandó munkahelye volt, az átlagot is meghaladó bérezéssel. Főleg a diplomás szakemberek – akikre ma már vadásznak a külföldi cégek – elmennek, mert nem messze innen a többszörösét kereshetik meg az itthoninak. A probléma sokrétű, nagyon sok szempontból lehetne vizsgálgatni, de egészen biztos, hogy az elkövetkező időszakban ez már komoly korlátot jelent a gazdasági növekedés szempontjából is.
