A csókai Joó Lajos holdanként hetven kiló fejtrágyát szór
Aki a múlt héten korán indult el a határba, az még fagyon el tudta szórni a műtrágyát. Az időjárás szárazabbra fordulásával egyre több termelő ült be a traktorjába, hogy elvégezze az őszi vetés fejtrágyázását, a növények ilyenkor szokásos nitrogénalapú tápanyag-utánpótlását. Csókáról Feketetó felé haladva a műút és a Kopó néven ismert szikes mocsár között elterülő, magasabban fekvő termőterületen Joó Lajos hat hold búza fejtrágyázását végezte, amikor rövid beszélgetésre félbeszakítottuk a munkában.
– Ősszel sikerült idejében elvetni a búzát, mivel édesapám már 82 éves, én segítek neki, ez is az ő földje. A gazdaságot minden évben apám nevére jegyeztetjük be. Én a zentai cukorgyárban dolgozom lakatosként, amikor csak tehetem, besegítek a földek művelésébe.
Hatholdas parcellán termesztünk kenyérnekvalót, a lassan ébredező, fejlődésnek induló növényekre holdanként hetven kiló nitrogénműtrágyát szórok szét, hogy a jó idő beálltával mihamarabb meginduljon a vegetáció. A búza mellett folytatólagosan még két hold szántó nincs bevetve, ide tavasszal kukoricát fogunk ültetni.
Az elmúlt időszak csapadékmentes, napos és szeles időjárásának köszönhetően a belvízmenetes földekre már rá lehet menni a könnyebb gépekkel, a kis Ferguson keréknyomán nem károsodik a vetés, bár a parcella Kopó felőli szikes végén még ragadt a kerék.
A búza és a kukorica mellett lucernát is termesztünk, amire szükség van, idős édesapám hat fejőstehenet tart, a napi tejmennyiséget a mokrini tejgyár a háztól elviszi, 25 dinárt fizetnek literenként. A tej minőségével nincs különösebb gond, nem válogatnak annyira, mint a szabadkai tejgyár.
Hizlalással nem vergődik a család, disznót csak saját részre nevelünk, nem kifizetődő a tartása, alig adnak érte pénzt. Igaz, a fejősteheneken sincs nagy haszon, de a tejpénz rendszeres bevételt jelent a földművesháztartásban, az istállótrágya meg jól jön a földekre – mondta Joó Lajos két kerülő között.
