A budapesti Városliget, Vajdahunyad vára adott otthont december elején annak a hagyományteremtő rendezvénynek, az I. Szt. Miklós Pálinka Ünnepnek, melynek keretében a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba helyezték a Magyar Országos Pálinka, Nemzetközi Gyümölcspárlat Verseny eredménye alapján Magyarország Legjobb Pálinkáját – mint megőrzendő nemzeti kincset.
A szervezők azért választották ezt az időpontot, mert 2007 óta Szent Miklós napja egyben a magyar pálinka napja, hiszen őt tartják a pálinkások védőszentjének is. Mivel három éve osztják ki a gyulai pálinkafesztivál keretében az ország legjobb pálinkája címet, ezért három italt helyeztek el a múzeumban.
Az átadási ceremónián vajdasági vendégek is jelen voltak: két Bálint József, apa és fia, Magyarkanizsáról. Tavalyelőtt az ő pálinkájuk, tavaly a velebiti Kravić fivérek pálinkája nyerte el a határon túlról érkező versenyzők körében az országgyőztes címet.
– Mivel a pálinka hungarikum, ez adta az ötletet a minták nagy száma alapján is egyik legrangosabb ilyen rendezvény, a Gyulai Kisüstifesztivál fő szervezőjének, hogy minden évben kerüljön be egy-egy üveg a legjobb pálinkából a Mezőgazdasági Múzeumba. Dr. Fehér György múzeumigazgató vette át Lovász Sándor főszervezőtől a pálinkákat, a meghívott vendégek előtt. Állítólag a világon ez az első eset, hogy mezőgazdasági terméket nemzeti kincsként múzeumban helyeznek el – mesélte ifj. Bálint József.
Arra a kérdésre, hogy nálunk minek lehetne hasonló fajsúlya, azt válaszolta: a šljivovicának van hasonló súlya, mint brandet ismerik. Ha rakijáról beszélnek, mindenkinek a šljivovica jut eszébe. Ennek oka, hogy a szilvát Szerbiában nemcsak ültetvényeken termesztik, hanem erdőkben is terem – nagy hagyománya van a szilvapálinka-főzésnek.
– Mi Vajdaságban többféle gyümölcsből készítünk pálinkát, de nekünk nagyon nehéz lenne azt az utat végigjárni, amit a magyarországi pálinkafőzőknek sikerült. Ott sikerült levédeni a pálinka nevet, nagyon nagy energiát fektetnek abba, hogy a pálinkának nevet szerezzenek a világban, hogy társítsák a dolgokat: Magyarország, minőség és pálinka. Mi 2000 óta részt veszünk a gyulai megmérettetésen, pálinkáink minden évben magasan lettek értékelve, két évben elnyertük a szakmai zsűri különdíját, ez a legnagyobb elismerés – mondta az ifjabbik Bálint.
– A kilenc év alatt csak az első kettőben voltak gondok a versenymintáinkkal, de gyorsan megtanultuk, mik a törvényes elvárások a minőségben. Ki tudtuk vonni a nehézfémeket. Az itteni pálinkák legnagyobb problémája ugyanis az, hogy sok bennük a nehézfém. A pálinkafesztiváloknak köszönhetően az itthoni termelők is ebbe az irányba indultak, ezt bizonyítja, hogy a versenyen részt vett minták fele érmes lett – tette hozzá az édesapja.
Szerintük jó, hogy a magyarországi fogyasztói szokásokat sikerül itthon is meghonosítani, és a készítők meg a fogyasztók is belátták, hogy a pálinkának nem kell torokmarónak, kerítésszaggatónak lennie, nem az alkoholnak kell benne dominálnia, hanem a gyümölcsjellegnek.
A fesztiválokon elért eredmények alapján létjogosultsága van vidékünkön a pálinkafőzésnek, állítják Bálinték, akik szerint a vajdasági pálinka diadala a sok érem évről évre. Holott a mi termelőink esetenként elavult technológiával dolgoznak, és ebből is eredően sok technológia hibát vétenek. A rezes pálinkát például azonnal kizárják minden versenyből. A réz émelygőssé, szögletessé, nehézzé teszi a pálinkát, mondja az idősebbik Bálint József. Ezen azonban lehet finomítani, a nehézfémek kivonásának megvan a módja – és akkor még nagyobb eséllyel rajtolhatnak a pálinkáink.
